Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
zi penészgombával. Mivel fajsúlyúk könyebb, az élő lárváktól elkülönülve, azok felett lebegnek, ezért leszívásuk egyszerűen megoldható. Miután a lárvák úszóhólyagjukat feltöltötték levegővel, vízszintes testhelyzetet vesznek fel és a ballon felső harmadában tartózkodnak. Méretük ekkor 12 mm. Elúszás után a zsenge ivadék előnevelése tóban és medencében egyaránt lehetséges. Első tápláléka a megfelelő méretű zooplankton. Medencés előnevelés esetén a zooplanktont felválthatja a könnyebben beszerezhető tubifex, illetve a teljes értékű ivadék-előnevelő táp. A márna keltetőházi szaporítása a korábban tárgyalt fajokéhoz képest kevésbé produktív: az egy hormonkezelt ikrásra jutó elúszó ivadék száma viszonylag alacsony. Ez a fajra jellemző alacsonyabb termékenységi mutatóból (petefészekben lévő érett ikraszemek száma/ikrás testtömege) és a természetes ívás jellegéből (szakaszos ikraérlelés, részletekben történő ikralerakás) adódik. A hormonkezelt ikrások a petefészekben lévő viszonylag kis számú ikrának is csak egy részét adják le (parciális ovuláció). Természetesen az alacsonyabb produktivitás csak a keltetőházi szaporításra vonatkozik. A természetes szaporodás során a nagyméretű, tartalék tápanyagban gazdag ikra több részletben történő beérlelése és lerakása szelekciós előnyként jelentkezett a törzsfejlődés során. 2.4.8.2. A kecsege (Acipenser ruthenus) szaporítása és tenyésztése A faj biológiája, gazdasági jelentősége Az Acipenseridae családba tartozó egyetlen őshonos, gazdaságilag is jelentős, egész életét édesvízben leélő halfajunk a kecsege (Acipenser ruthenus). Az ősi porcos vérteshalak közé sorolt folyóvízi faj a korábbi években a védett halfajok közé tartozott. A nagy folyamainkban tapasztalt fokozatos állománycsökkenés, amelyet a fogási statisztikák is tükröztek, indokolta ezt a védelmet. Ez az értékes, kiváló húsminőségű, tiszta folyóvizet igénylő halfaj elsődlegesen az iszapban élő férgekkel, rovarlárvákkal, alsóbbrendű rákokkal és szerves törmelékkel táplálkozik. Rendkívül érzékeny a vízszennyeződésre, ezért az állománycsökkenés egyik fő okaként az egyre fokozódó hazai és külföldi eredetű szennyvízterhelést jelölhetjük meg. Ivása május elejére esik, amikor 10-12 °C-os vízhőmérséklet mellett az érett, szaporodásra kész halak a folyók gyors folyású homokpadjain található ívási területeken gyülekeznek. A helybeli természetes vízi halászok jól ismerik ezeket a területeket, így az ívási időben viszonylag nagy biztonsággal tudnak fogni ún. folyós kecsege ikrásokat (az ovulált ikra már kiszabadult a follikuluszokból, és a testüregben szabadon, folyós állapotban található). Mesterséges szaporítás Sajnálatos módon - különösen meleg tavaszon - a kecsege ívási időszaka igen rövid, esetenként mindössze 1 hétre korlátozódik. Tenyésztési szempontból előnyös, ha lehetőség van az ikrások hormonális indukciójára, mivel ezzel megnyújtható a szaporodási időszak. Ezt kívánja a kecsegeivadék exportpiaca is, mivel a folyamatosan jelentkező, de egyszerre csak kis tételeket igénylő piac a folyamatos ivadékforgalmazást igényli. 341
