Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok

A szakirodalom szerint más tokfélékből (nagytestű vándorhalak: viza, sőregtok, vágótok stb.) származó szárított agyalapi miriggyel lehetőség van az érett kecsege- anyák hormonális indukálására. A tok-hipofízis alkalmazása adja a legjobb ered­ményt. A nagy toktenyésztő országok (a volt Szovjetunió utódországai és Irán) félté­kenyen ügyelnek arra, hogy monopolhelyzetüket a kaviártermelésben megőrizzék, ezért tokhipofízis-exportra nincs lehetőség. Illegális csatornákból kisebb tételek időnként bekerülnek az országba, azonban erre nem lehet alapozni. Amennyiben tok-hipofízist használunk az ovuláció kiváltására, úgy annak szoká­sos dózisa 2,5-4 mg/testtömeg kg. Mind a tejeseket, mind az ikrásokat kezelnünk kell. Jobb eredményt kapunk, ha az ikrásoknak előadagot is adunk, 24 órával a dön­tő adag előtt. Fejésre a kezelés után a vízhőmérséklettől függően 2-3 nap elteltével kerülhet sor, amikor néhány ikraszem jelenik meg a tartómedence alján. Ilyenkor az ikrás halakat a fej mögött és a mellúszó tövénél fogva a vízből kézzel ki kell emelni, és az érett, fe­kete ikraszemeket folyamatosan, gyöngyfűzérszerűen kipergetni az ivamyíláson. Ha csak néhány ikraszem jelenik meg, az ovuláció még nem fejeződött be vagy parciális ovulációt váltottunk ki. Az ovulált ikra a hasüregben szabadon található: a tokféléknél nincs a petefészek­nek külső burka, mint a pontyféléknél. Ezért a folyós ikra nem fejhető, hanem az anyahal felnyitását követően kell a testüregből kiszedni. A kecsege teje kissé zavaros, opálos folyadék, a hímek kiemelésekor könnyen kár­ba vész, mert a tejesek stresszhelyzetben, erőteljes csapkodás közben hasukat megfe­szítve hamar kipréselik azt. Ennek elkerülésére a tejeseket úgy kell kézbe venni, hogy egy száraz ruhával az ivamyílást be kell fogni. A tej össze gyűjtésére csak ezt köve­tően kerülhet sor. Ha nincs elég spermium, a kecsege tejesek közül egyet felvágva és a herét szitaszöveten átpréselve juthatunk hímivartermékhez. A megtermékenyülés során vigyáznunk kell a spenna felhígítására. Miután a ke- csegének nagyszámú mikropyléje van, tömény sperma használata esetén polispermia következhet be, egyszerre több spermium is behatol az ikrába. Ennek következménye rendellenes ikrafejlődés lesz, az embrió elpusztul. Ha a kecsegetejet körülbelül ötven­szeresére hígítjuk, ennek a veszélye jelentősen csökken. A szakirodalmi források szerint a pontyfélék hipofízisét is fel lehet használni ke- csegék indukálására, amennyiben az eredeti dózis többszörösét, esetenként tízszere­sét alkalmazzuk. A pontyhipofízis magas világpiaci ára ilyen nagy mennyiség hasz­nálata esetén rendkívüli mértékben megdrágítja ezen értékes halfajok szaporítását. Az utóbbi évtizedekben széles körű vizsgálatok indultak a természetes eredetű hi­pofízis gonadotrop hormonjának helyettesítésére más hormonhatású készítmények­kel. A hormonhatású készítményekre adott választ illetően jelentős különbségek van­nak a különböző halfajok között. Potenciális hipofízis-helyettesítő vegyületcsoport a gonadotrop hormonok releasing hormonjainak csoportja (GnRH). Az előbb említett tokhipofízis-beszerzési nehézségek miatt hazánkban is célszerű volt az egyre bővülő nemzetközi tapasztalatok felhasználásával a GnRH-készít- ményeket a kecsegeszaporításban is kipróbálni. Kecsege esetén a készítmény önma­gában (tehát dopamin antagonista nélkül) is igen hatásosnak bizonyult érett (nem fo­lyós) kecsege ikrások hormonális indukciójára. A hatékony dózis szokatlanul nagy, 342

Next

/
Oldalképek
Tartalom