Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
kiváló tálplálékforrás. Szintén kedvező megmaradás érhető el a fehérbusa-ivadékkal, amely sokkal mozgékonyabb ugyan, mint a fenéken élő, lassú mozgású compó, de algaszűrő táplálkozása miatt ez a faj sohasem válik a kisharcsa táplálékkonkurensévé. A fehér busával népesített harcsaivadék-nevelő tavakban a harcsák a halzsákmány megszerzéséhez szükséges sok mozgás, úszás miatt soványabbak és megnyúltabbak lesznek, mint a compók vagy pontyok között növekedő zömökebb testvéreik. A pontyivadék, ha azonos korú, mint a kihelyezett harcsaivadék, kezdetben a zooplankton, később a Chironómus fogyasztásával számottevő konkurenciát jelent. Esetenként ez a konkurencia a sűrű népesítésű tavakban olyan nagy mértékű, hogy eredményeképpen a harcsaivadék túlélése kedvezőtlenül is alakulhat. Ezért célszerű a közös nevelés során a kihelyezéseket úgy szervezni, hogy a harcsa néhány napos előnyhöz jusson. Ez a kis előny már legtöbbször elégséges a kedvező megmaradáshoz és a gyors növekedéshez. A megmaradási esélyek javítására a fejlettebb technikai feltételek között a táplálkozni kezdő kisharcsát nem helyezzük ki a halastavakba, ahol még nagyon sok ellensége van, hanem kb. 2 hetes korig védett viszonyok között, medencékben előneveljük. Erre a célra nagyon jól beváltak a henger alakú plasztikvályúk, amelyekbe 100 literenként 5000-10 000 db táplálkozó lárvát lehet helyezni. Kéthetes korra a harcsaivadék 2-3 cm-es nagyságúra nő. Vágott tubifexszel tápláljuk őket, majd később, a nevelési időszak második felében adhatunk nyers húspépet, hozzákeverve a tubifex- vagdalékot. Jó minőségű száraz tápok is alkalmasak az előnevelésre, az élő eleségről fokozatosan szoktathatjuk a tápokra a nagy étvágyú harcsaivadékot. A harcsaivadék-nevelő medencékben gyakoriak a különböző parazitózisok, betegségek. Külső paraziták ellen célszerű 1:10 000 hígitású formalinkezeléssel védekezni. A baktériumok és gombák okozta betegségek ellen a rézszulfát használható (100 1 vízbe 5 g, állandó átfolyás mellett). Ha más táplálékot használunk, mint az említett tubifex, illetve zooplankton, nagyon könnyen előfordul, hogy a harcsaivadéknál táplálkozási eredetű betegségek lépnek fel, pl. májzsírosodás, vitaminhiány stb. Ezeket gyakran követi különféle paraziták fellépése is, ebben az esetben a táplálék megváltoztatásával érhetünk el eredményt. Értékes megfigyelés, hogy a harcsaivadék későbbi táplálkozási szokásainak kialakulásában döntő szerepe van az első néhány hét táplálékviszonyainak. Ha a táplálkozni kezdő harcsaivadékot előnevelő tavakba helyezzük, és ott a zooplankton, illetve az árvaszúnyog-lárva, majd a táplálékhal-ivadék lesz az első időben a tápláléka, úgy később az intenzív rendszerben szinte lehetetlen lesz átszokatni a granulált tápokra. A jelenség fordítva is igaz: ha a kisharcsát az első hetekben medencésen neveljük és vágott tubifexszel, illetve tápokkal etetjük, ez a hal a tavi környezetben nehezen tanulja meg a ragadozó életmódot, és az átszokatási, tanulási fázisban jelentős lesz a darabszámveszteség. Tavi harcsanevelés Az étkezési méretre való felnevelés két változatát ismertetjük. 1. Az ivadékharcsát más békés halfajokkal együtt tavi körülmények között neveljük. A tavakban a harcsa sok olyan fehérjeforrást hasznosít, amelyet egyéb haszonhalaink nem értékesítenek, (pl. szeméthalakat, elpusztult vagy betegségben szenvedő 330
