Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok

nyék, amelyek miatt a tavak oxigénpótlást igényelnek. A tógazdaságoknak tehát első­sorban a vészhelyzetek megszüntetésére, a halpusztulások elkerülésére kell berendez­kedniük, nem pedig a folyamatos oxigénpótlásra. Ennek megfelelően kell a műszaki megoldásokat, a lehetséges beavatkozásokat is megválasztani. Az időszakosan kialaku­ló vészhelyzet megszüntetésére többféle egyszerű, jól használható megoldás ismeretes. A kisebb méretű tavaknál a vízátfolyás megindítása is megszünteti a problémát. Az oxigénpótlás hatékonyabbá tehető, ha a vizbefolyás alá víztörő tálcát szerelünk. Szintén a kisebb halastavaknál használhatók jó eredménnyel a különböző típusú ejektorok, forgó lapátos elektromos szellőztetők stb. Ezeknek a berendezéseknek a hatósugara viszonylag kicsi, tehát a nagyméretű halastavak oxigénhiányának meg­szüntetésére nem alkalmasak. A nagyobb tavakon kialakuló oxigénhiány megszünte­tésére alkalmas módszer a motorcsónakkal történő körbejárás, aminek eredménye­képpen a vízrétegek összekeverednek. Azoknál a tavaknál, ahol a természeti adottságok következményeként évente je­lentkeznek nehézségek (iszapos, tőzeges tótalaj, vízellátási gondok), célszerű az oxi­génpótlást biztosító berendezéseket előre beszerezni és telepíteni. Több, jól bevált, nagy hatósugarú oxigénpótló berendezés ismert (esőztető beren­dezések, légbefúvók stb.). Ezek különösen a hajnali oxigénhiányok megelőzésére, il­letve megszüntetésére alkalmasak. A kritikus, halpusztulással is járó hajnali oxigénhiányt a 2.5. fejezetben megtár­gyalt módon lehet az előző napok adatai alapján előre jelezni. Ilyenkor célszerű meg­előzésképpen elindítani az üzemképes levegőztetőket, illetve légbefúvókat a néhány kritikus hajnali órára. Ha ilyenekkel nem rendelkezünk, a halak hajnali pipálásakor a már említett motorcsónakos vízmozgatás és a felszínre szórt mészpor (baktericid ha­tás) is segít a kritikus órák átvészelésében. A napfény hatására elkezdődő algaasszi­miláció oxigéntermelése gyorsan megszünteti a hiányt. A haltenyésztő, összehasonlítva más állattenyésztési ágazatok szakembereivel, ne­hezebb helyzetben van abból a szempontból, hogy a termelési szezon alatt a pillanat­nyi vagy a várható termelési szintet nehezebben tudja megbecsülni vagy előrejelezni. A hal életközege a víz, ami az ember számára idegen elem, így csak másodlagos je­lekből tud következtetni a vízben zajló folyamatokra. Pontosan nem tudja számba venni a tavakban élő halállományt sem. 2.4.Ó.9. Próbahalászat, a halak gyarapodásának ellenőrzése A termés becslése, a halak növekedésének ellenőrzése jelentős becslési hibákat rejhet magában, mégis szükség van rá, hiszen a termelési folyamatot ellenőrizni, esetleg a helyes irányba terelni csak a pillanatnyi helyzet megközelitő ismerete alapján lehet. A helyes termésbecslés egyik legfontosabb feltétele a folyamatosság. Ezen azt ért­jük, hogy a tógazdának folyamatában kell ismernie a tóban lezajló termelési folyama­tot. Tudnia kell és számon kell tartania, hogy volt-e a tavakban elhullás, mennyire erőteljesen táplálkoztak a halak a kihelyezést követően, volt-e madárkár stb. Fontos ismernie a tennészetes táplálék folyamatos fejlődését, állományának alaku­lását is (lásd planktonvizsgálatok). Az ilyen jellegű megfigyelések főként a becslés fi­nomítását szolgálják, a becslés gyakorlati alapja azonban a rendszeres próbahalászat. 295

Next

/
Oldalképek
Tartalom