Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
2. Tenyésztési alapok - 2.4 A hazánkban tenyésztett halfajok
23. táblázat. Az éves takarmányfelhasználás havi irányszámai (%) Hónap Ivadék 2. és 3. nyaras Április4-6 Május 1-3 12-14 Június 10-15 18-20 Július 25-30 24-26 Augusztus 40-45 27-29 Szeptember 20-30 9-11 Október 5-10el. A vadhal-„fertőzés” mértékéről tehát igyekezzünk minél pontosabb képet alkotni és takarmányfogyasztásukat mennyiségük alapján megbecsülni. Ugyanakkor megfelelő ragadozók betelepítésével a szeméthalak ellen is védekeznünk kell. 2.4.6.8. Oxigénpótlás Magas termelési szinten a modem tógazdaságok nem nélkülözhetik a rendszeres oxigénpótlást. A biztonságos haltenyésztéshez tehát meg kell teremteni az oxigénpótlás technikai feltételeit. A tavi tenyésztés jellegéből adódik, hogy oxigénpótlásra nem az egész szezonban folyamatosan és állandóan, hanem a tenyészszezon bizonyos szakaszaiban, illetve a napszakoktól függően kerül sor. Tavasszal a tavak a haleltartó képesség szempontjából alulterheltek, mivel a kihelyezett állomány átlagtömege alacsony, hiszen a területegységre viszonylag kevesebbet helyezünk ki, mint az előző termelési fázisban. Ezenkívül a halak anyagcseréje a hűvösebb vízben tavasszal még lassú. A szezon közepén a halak, növekedésük következményeként, optimális mértékben töltik ki a rendelkezésre álló teret, a népesítés (a hektárra vetített darabszám és halméret összefüggésében) optimálissá válik. A szezon végére viszont a halak folyamatos növekedésének eredményeként a tavak túlterheltekké válnak. A labilis oxigénháztartás miatt létrejövő kritikus helyzet tehát mindig a szezon második felében alakul ki. Ettől teljesen eltérő a helyzet a valóban intenzív gazdálkodási feltételek között üzemelő iparszerű halnevelés esetében (medencés, átfolyóvizes haltartás), ahol a halállományok a tartóterülethez viszonyítva mindig túlnépesitettek, tehát folyamatosan kell az oxigént pótolni. Az ilyen rendszerekben a halak növekedéséhez szükséges körülményeket az állományok állandó ritkításával és állandó vízcserével érjük el. A tavi haltenyésztés folyamán az oxigénháztartás bizonytalanságát nemcsak a halállomány növekedése befolyásolja, hanem a napi oxigénszint-változások is, összefüggésben a tavi életközösségek anyagcsere-tevékenységével. Az életközösségek oxigénigényét a halállományon kívül a legerőteljesebben az alga- és baktériumállomány határozza meg. Minél intenzívebb a termelési rendszer (több hal, több takarmány stb.), annál nagyobb szerepük van az élőlényeknek az oxigénháztartás alakulásában. A veszélyes helyzetek kialakulása nehezen jelezhető előre, általában azt mondhatjuk, hogy nagy gyakorisággal a tenyészszezon második felére jönnek létre azok a körülmé294