Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.1 Kiss István: A halak testfelépítése és biológiája

Ezt a réteget kalcifikáció erősítheti. A pikkelyek a szélükön, a felső és alsó felületen egyaránt növekednek, ahol a periodikusan tömörülő csontképző sejtek kezdetben csontszerű anyagot termelnek, amely később kalcifikálódik. A rárakodó újabb rétegek növekedési gyűrűk, szkleritek (scleritek) formájában látszanak. Az évszakosán eltérő növekedési ütem miatt a téli időszakban sűrűbben álló szkleritek évgyűrűt (annulus) alakítanak ki (4. ábra). A pikkelyek jól regenerálódnak, és lehetséges interspecifikus transzplantációjuk is. A kifejlődött pikkelyek felszínén vékony epidermiszréteg található. A pikkelyek felszínén sugárirányban kiinduló hornyok lehetnek, a szélük karéjozottságot mutathat. A hornyok általában a pikkely kraniális felén futnak, de egyes fajoknál kaudálisan is megfigyelhetők. Az angolnánál a hornyok és a szkleritek kereszteződnek, hálózatos rajzolat alakul ki. Az elazmoid pikkelyeknek két típusa van (4. ábra). A ktenoid (ctenoid) típusú pikkelyeknek a szomszédos pikkelyek által nem fedett részét apró fogacskák (ctenii) borítják. Ilyen pikkely fordul elő például a sügér- alakúaknál. A cikloid (cycloid) pikkelyeken ezen a területen nincs fogazottság, a felszíne sima és többnyire kerekded alakú. Ez a pikkelytípus fordul elő például a pontyféléknél is. Arra is van példa, hogy mindkét elazmoid pikkelyforma megtalálható egy fajnál. Például a pisztrángsügér toroktájékán, a páros úszók tövében és a végbélnyílás körül cikloid, másutt ktenoid pikkely fedi a testet.

4. ábra. Az elazmoid pikkely típusai: cikloid (A), ktenoid (B) év: évgyűrű, fo: fogak, ho: hornyok, nő: növekedési gyűrű, nt: szomszédos pikkelyek által nem takart rész (Bond nyomán kissé módosítva)

A pikkely, illetve a pikkelyzet vizsgálata fontos a faj azonosításában, egyes taxo- nok jellemzésében, valamint képet ad a hal egész élettörténetéről. A növekedési gyűrűk vastagsága jelzi a táplálkozási viszonyokat vagy a kedvezőtlen egészségi állapotot. Az évgyűrűk alapján megbecsülhető a hal életkora, a növekedés gyorsasága. Az életkormeghatározás során ügyelni kell arra, hogy a normál évgyűrűk mellett ál-évgyűrűk is képződhetnek (íváskor, sérülések alakalmával, betegség miatt abbamaradt növekedés miatt), ami kellő hozzáértés hiányában befolyásolja a becslés eredményét. A vizsgálathoz a pikkelymintát a test oldaláról kell venni, majd természetes állapotában, celluloidlemezre készített lenyomat formájában mikroszkóppal vagy fotoelek23