Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)

1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika

tezési kísérletekbe bevontak német, horváth, cseh, lengyel, valamint vietnámi fajtákat is. Az elvégzett keresztezésekből származó, majd az utódellenőrzés alá vett tiszta vonalú és a hibrid állomány összehasonlító elemzése a következő megállapításokat eredményezte.

Hat év vizsgálatai alapján általánosnak látszott, hogy a tájfajták hibridjei legalább intermedier képet mutattak, de legtöbbször felülmúlták a tiszta tájfajtákat. Ez a fölény akkor mutatkozott meg a leginkább, amikor egyes években az időjárási és vízgazdálkodási viszonyok kedvezőtlen feltételeket teremtettek és a gazdaság egyéb pontyállományainak termelése is elmaradt a várttól. Érdekes, hogy még az egyes hibridtípusokon belül is változékonyságot mutatott az évenként megjelenő heterózishatás (8-32%-os fölény a tájfajtákhoz képest).

Az alábbi felsorolásban feltüntettük a legalacsonyabb és a legmagasabb termelési értékeket képviselő hibridállományok százalékos fölényét a tiszta vonalakhoz képest.

Az alacsony örökithetőségű tulajdonságoknál:

• 8,6-17,4%-kal nőtt.

A közepes örökithetőségű tulajdonságoknál:

• a vágóérték - alig javul (2,0-2,03%-kal kedvezőbb),

• a takarmányértékesítő képesség - egyes évjáratokban, egy-egy hibridtípusnál kiugró, de átlagosan a kiindulási vonalak teljesítményét mutatta,

• a test/zsír arány tekintetében csak egyes, kedvező években jelentkezett a hibridek fölénye (max. 3,95%-ig).

Összefoglalva megállapítható, hogy „idegen környezetben” a hibridek kedvezőbb termelési eredményeket képviseltek, mint a tiszta tájfajták. Ez kifejezetten az alacsony öröklődhetőségű tulajdonságokban jelentkezett, főleg kedvezőtlen tartási, időjárási feltételek mellett. A vizsgálatokat végző kutatócsoport ezek alapján erősen kívánatosnak tartotta a hibridek széleskörű elterjesztését a termelőtavakban, illetve természetes vizekben. Korai megállapításaik helyességét igazolja, hogy a napjainkban egyre fontosabb kutatási irányvonalnak tartják a genetikai diverzitás állományszintű növelését. Az említett kutatócsoport munkájának értékét kiemeli, hogy abban az időben még nem álltak rendelkezésre a genetikai sokféleség számszerűsitésére napjainkban alkalmazott fehérje- és DNS-polimorfizmus vizsgálatok. Vizsgálataikat tovább nehezítette az öröklésmenetek hiányos ismerete és a környezet jelentős módosító hatása is.

Eredményeik gyakorlati felhasználása a későbbiekben három, államilag elismert fajtahibrid előállításában jelentkezett. Ezt a több mint 400 próbakeresztezésre kiterjedő, nagy volumenű munkát Bakos János és Gorda Sándor irányította. A szarvasi Sz-215-ös 3 vonalas tükrös és a P-31-es 3 vonalas pikkelyes hibrid elsősorban a termelő tógazdaságok számára készült, míg a P-34-es 2 vonalas pikkelyes ponty inkább horgásztavi alkalmazásra látszott kiválóan alkalmasnak. Az Sz-215 kialakítása során a 3 nemzedéken keresztül beltenyésztett sumonyi fajta adta a női, míg a szarvasi x hortobágyi hibrid a hím vonalat. A P-31-nél a női vonal változatlan maradt, a hím vonal egyedeit a tatai és hortobágyi tájfajták alkották. A speciális helyzetet betöltő P-34-es hibrid létrehozásánál a tatai fajta (női vonal) intenzív növekedését és kedvező takarmányértékesítését hasznosították az amuri vadponty természetes táplálékhasznosító képességének és megnyúlt testformájának kihasználásá139