Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
9. táblázat. A hibridizációk variabilitásának összehasonlítása az amerikaiharcsa-fajokon Nőstény x hím Teljesítmény (kg/ha) Megmaradási % Interspecifikus hibridek csatomaharcsa x kékharcsa 4018 64,6 kék x csatomaharcsa 3485 53,3 fehér x kék 2193 73,1 csatorna x fehér 3313 56,4 Intraspecijikus hibridizáció különböző csatornaharcsa törzsek között Marion x Kansas 3998 25,6 Auburn x Rio Grande 3728 20,8 Átlagteljesítmény az egyes tiszta fajokon belül csatomaharcsa 3880 32,4 kékharcsa 3210 68,4 fehérharcsa 2475 29,8 sulások átvitelére a fajok között. A sikeres átvitel után az introgresszió módszerét alkalmazzák, vagyis erős szelekció mellett visszakereszteznek a módosítandó fajjal. A lazacféléken belül szinte minden hibridizációs variációt kipróbáltak már a termelés növelése érdekében. Talán a legígéretesebbnek a tigrispisztráng mutatkozott, amely a sebes pisztráng és a pataki szaibling (Salvelinus fontinalis) hibridje. Azért nevezik így, mert feltűnően csíkozott a testoldalakon. Ezt a szép halat kifejezetten a sporthorgászok számára állították elő. A 60-as, 70-es években divatos, kívánatos horgászhalnak számított, de a szülői fajok genetikai sokfélesége miatt az egyöntetű hibridek előállítása nehézségekbe ütközött, majd a termelésük lehanyatlott. Másik hibridpróbálkozás a lazacféléken belül a tavi pisztráng (Salvelinus namay- cush) és a a pataki szaibling keresztezése volt. Az így előállított „splake” trout képes volt jobban alkalmazkodni a nagyobb és mélyebb vizekhez, sőt az ingolákkal szembeni ellenálló képessége is magasabb volt, mint a szülői fajoknak. A rendkívül tetszetős aranypisztráng a szivárványos pisztráng és a sebes pisztráng hibridje. Hasonló problémák miatt, mint amik a tigris és a „splake” pisztrángok esetén felmerültek, ez a hibrid sem terjedt el széleskörűen a gyakorlati haltenyésztésben. Sokan kísérleteztek a pontyfélék között interspecifikus hibridek előállítására. Szovjet kutatók állapították meg, hogy a ponty és a széleskárász keresztezése során megjelenhetnek olyan egyedek, amelyek fertilisek, sőt egy/két generáción keresztül megőrizhetik termékenységüket. Talán az egyetlen, széleskörűen alkalmazott fajok közötti hibridizáció a fehér és a pettyes busa keresztezése. Fehér busát anyaként használva az utódok első látásra tökéletes fehér busának tűnnek (anyai hatás), de a merisztikus jellegeket vizsgálva észrevehető az intermedier átöröklés. Ez azért lehet jelentős, mivel a hibridek kopoltyúlemezeinek sűrűsége kisebb, ezért nem képes a kis méretű egysejtű algák szűrésére, így táplálkozásbiológiailag inkább a pettyes busára hasonlít. 125
