Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
Az értékes, vándorló életformát folytató viza és az édesvízi kecsege hibridjei (bester vagy vicsege) édesvízben nagyobbra nőttek, mint a kecsege szülői vonal. E két faj DNS-szinten (pl. diploid kromoszómakészletük =118) alig különbözik egymástól, amit jól bizonyít az első néhány nemzedék fertilitása is. A fertilitás csökkenése a kiindulási fajokban jelen lévő nagyszámú mikrokromoszóma csökkenésével magyarázható. A másik hasonló tokféle páros az orosz tok (Acipenser guldenstadti) és a lénai tok (A. beari). A hibrid utódok ebben az esetben is életképesek, sőt termékenyek, de fokozatosan elvesztik fertilitásukat. 1.3.7.6. Fajon belüli keresztezések A legáltalánosabb keresztezési típus a kétvonalas hibrid előállítása, ahol a végtermék piaci halnak minősül, tehát étkezési célra használják. A topcross keresztezés elvi alapja az, hogy egy kedvező termelési és örökítőképességű vonalat kereszteznek egy nem beltenyésztett csoport tagjaival. így magas örökíthetőségi tulajdonságokat sikeresen vihetnek át egy helyi, az adott viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodó tájfajtába. Napjainkban ezt a típusú keresztezést elsősorban pisztrángok tenyésztésénél használják. A backcross keresztezésnél a topcrosshoz hasonlóan egy kiváló adottságú fajtából visznek be értékes tulajdonságokat a helyi fajtába, majd a továbbiakban visszakereszteznek a helyi fajtával. A generációnként alkalmazott erős szelekciós nyomás alkalmas a kedvező tulajdonságok megtartására, a helyi fajtajelleg visszaállítása mellett. E keresztezési típus az additív génhatásokon alapszik, hatásfokát az átvitt tulajdonság magas örökíthetősége jelentősen növelheti. Behrends és munkatársai e módszerrel vitték be a hideg-tolerenciát az egyik Tilapia aurea vadszínű vonalból egy vörös színű vonalba. 1.3.7.7. Rekurrens és a reciprok rekurrens szelekció alapján végzett keresztezések Miután a biztos heterózishatás kiváltására annak komplexicitása miatt nem lehet szelektálni, érdemes a vonalak közötti kombinálódó képességet minél jobban kihasználni. Ha egy vonalon belül olyan egyedeket találnak, amelyek egy más vonal egyedei- vel kiváló utódokat eredményeznek, akkor ezeket az állatokat tenyésztik önmagukban tovább, javítva és erősítve a más vonalakkal képzett kedvező kombinálódó képességet. Ezeken a beltenyésztett vonalon belül generációról generációra, újra és újra elvégzik a próbakeresztezéseket, folytonosan javítva a kedvező, általános kombinálódó készséget. Ezt a tenyésztési eljárást hívják rekurrens szelekciónak. Ha mindkét vonalat folytonos próbakeresztezések révén önmagukban is javítgatják, reciprok rekurrens szelekcióról beszélhetünk. Ezeknek az eljárásoknak kifejezetten a tilápiafajok tenyésztésénél van kiemelkedő jelentőségük. Az eltérő ivari kromoszómákon (ZZ és XX) alapuló fajkeresztezésekkel létrehozott monosex populációknál kiemelkedő jelentőségű a szülői vonalak legkedvezőbb szomatikus allélkombinációi- nak a kialakítása, mint azt Lahav és Lahav munkái bizonyították. Ramboux és munkatársai a kék- és a csatomaharcsa hibridizációja során dolgoztak hasonló módszerekkel, hogy a hibridállományuk egyöntetű legyen. 126
