Horváth László (szerk.): Halbiológia és haltenyésztés (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000)
1. Biológiai alapismeretek - 1.3 Váradi László: Halgenetika
A 19. ábra az Izraelben azonos körülmények között nevelt különböző testszínű pontyok teljesítményeit mutatja. Látható, hogy már az első három hónap alatt komoly szétnövés és 30, illetve 50%-os lemaradás tapasztalható a normál színűek- hez képest. 19. ábra. A különböző testszínű pontyok testtömeggyarapodásának összehasonlítása A haltenyésztésben talán a legfontosabb pleiotróp jelenség a pikkelyzet öröklődése a pontyon. A domináns „N” gén homozigóta formában teljes letalitást okoz, míg heterozigóta genotípusban csökkenti az ellenálló képességet, a megmaradást és a termelőkészséget. Ezek biokémiai alapjait Kirpichnyikov és munkatársai tárták fel és elemezték. Úgy találták, ha a pikkelyes (SSnn) ponty termelését 100%-nak tekintették, a lineráris, a bőr, de még a tükrös pontyok is esetenként jelentősen eltértek ettől az értéktől. Kifejezett volt ez az eltérés kedvezőtlen tartási körülmények között, amely akár 70%-os terméskiesést is okozott. A letális gének a pleiotrópia egy speciális ágát alkotják. Ezek a gének egy fenotí- pusos tulajdonság megjelenéséért felelősek, de az őket kialakító fehérjék más biokémiai reakciókban is részt vesznek, sokszor gátolva, sőt megakadályozva a láncfolyamatot. Erre már láttunk példát a ponty pikkelyzetének öröklődésénél az „N” gén jelenlétében. Míg NN homozigóta genotípusban letális, tehát egy állat sem éri meg az ivarérett kort, addig Nn heterozigóta genotípusban szubvitális, vagyis csökkent alkalmazkodási képességgel bír, de optimális nevelési környezetben akár a teljes állomány képes megérni az ivarérett kort. Átmenetet képeznek a szemiletális tulajdonságok, amelyek közül még optimális körülmények között is csak az állomány maximum 111
