Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
Almaültetvények csöpögtető öntözése
Az öntözés gyakorisága Az öntözés gyakoriságát a beöntözött talajtömeg víztározó képessége, tehát az öntözéssel bejuttatható könnyen felvehető vízkészlet mennyiségének és a napi vízfogyasztás hányadosának függvényében határozhatjuk meg. Az 1 m2 talajterületen 0,8 m-ig tározott köny- nyen felvehető vízkészlet mennyiségét talajtípusonként a 10. táblázat 6. oszlopában közöljük. A párolgási veszteség kiszámítása Bár a csöpögtető öntözés víztakarékos, mégis számolni kell azzal, hogy a beöntözött felületek mindig nedvesek, s még akkor is intenzíven párolognak, ha a korona fedettsége mérsékli is azt. Ezek figyelembevételével a fák vízigényét meg kell szorozni az E tényezővel, így megkaphatjuk az egy napra jutó kiöntözhető víz mennyiségét. A párolgási veszteséget figyelembe vevő E tényező: talaj típusa: evaporációs szorzó (E) homok homokos vályog vályog agyagos vályog agyag 1,10—1,15 1.15— 1,20 1.15— 1,20 1.20— 1,25 1.20— 1,30 A lehullott csapadék figyelembevétele Az öntözés által benedvesített terület felszíne nedves, és az egész talajtömeg nedvességtartalma is közel vízkapacitásig telített, az ültetvényre jutó 10—-15 mm feletti csapadék ezen a részen — közel teljes mennyiségben — a gyökérzónába jut, így minden 10—15 mm feletti lehullott csapadék m2-enként a mm-értéknek megfelelő liter vizet jelent. A terület többi részére hulló csapadék hasznosulását a környezeti 91
