Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
A csöpögtető öntözés agronómiái tervezésének alapkérdései
nedvesebb részből a szárazabb talaj felé továbbítja a nedvességet. A kapilláris vízemelő képesség függ a talajban levő pórusok nagyságától. Ha a nagy pórusok vannak túlsúlyban (pl. homoktalaj), akkor a víz kisebb része kötődik meg, és ilyenkor a gravitáció hatására az alsóbb rétegekbe szivárog a víz. Ha viszont a kicsi pórusok vannak túlsúlyban (pl. agyagtalaj), akkor a víz nagyobb része kötődik meg, és kisebb része szivárog le gravitációs vízként. A fizikai talaj féleségek kapilláris vízemelése a 35. ábra szerint változik. A talajba lekötött víz másik változata az adszorpciós víz. A talajkolloidok felületi vonzásának hatására jön létre, és a kolloidok külső és belső felületén vízhártyaként van jelen. Minél nagyobb a kolloidok felülete, annál nagyobb a víz adszorpciós lekötődése. Az adszorpciós vizet már sokkal nagyobb erővel köti le a talaj, mint a kapilláris vizet, tehát a gyökerek számára ez a víz már csak nehezen hasznosítható. Ezért a növény először mindig a kapilláris vizet, majd ha ez kimerült, nagyobb szívóerővel az adszorpciós vizet hasznosítja. A talajba lekötött víz harmadik frakciója a higroszkópos víz (Hy). Ez olyan erősen kötött, hogy a növények már nem tudják hasznosítalajmélység [mm ] 800400 200 600 5 20 40 60 80 100 [h] 1. homok 2. vályog 3. agyag 4. szikes vályogtalaj 35. ábra. A talajok kapilláris vízemelése 74
