Horánszky Zsigmond - Gergely István - Ligetvári Ferenc: Gyümölcs- és szőlőültetvények csöpögtető öntözése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980)
A csöpögtető öntözés agronómiái tervezésének alapkérdései
tani. A talaj kiszárítása után (105 °C) a levegőben levő nedvességből is vesz fel higroszkópos vizet. Mitscherlich szerint a higroszkópos (Hy) víz mennyisége a különböző talajnemekben a következő: A talaj által lekötött víz mennyiségét, amit a talaj a gravitációs erővel szemben visszatart, a talaj vízkapacitásával (Vk) mérjük. A Vk a Hy-nak mintegy 4,5-szerese. A talaj Vk-jának irányszámai: A talajban lekötött víz mozgására a talaj pórusrendszerein kívül különböző erők is hatnak, mégpedig: — a nehézségi erő (gravitáció); — kapilláris erők; — adszorpciós erők. Mindhárom erő mindig együttesen és egyidejűleg fejti ki hatását. A laza talajok vízáteresztő képessége nagyobb, tehát könnyebben adják át a nedvességet az alsóbb rétegeknek. Ezért kevesebb nedvességet képesek megtartani a gravitációs erővel szemben. Különféle talajtípusok mechanikai és vízgazdálkodási jellemzőit a 8. táblázat tartalmazza. A csöpögtetőtesten keresztül talajba juttatott víz mozgását is az előzőekben tárgyalt tényezők határozzák meg. Mivel a talajnak csak szűk felületén végezzük a vízpótlást, ezért tapasztalhatók az egész talajfelületre kiterjedő öntözéshez viszonyított kisebb eltérések. A csöpögtető öntözéssel — a talaj szerkezete által meghatározott mértékben — adott talajszelvényben, a nedvesítési zónában homoktalajokban 0— 2%, vályogtalaj okban 2— 4%, agyagtalajokban 4— 6%, láptalajokban 6—20%. homoktalaj vályogtalaj agyagtalaj láptalaj 10— 20, 30— 40, 60— 70, 70—100. 75
