György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —8 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI Védvonalak magassági és keresztmetszeti méretei Az árvízvédelmi gát tervezésekor az első feladat: a műszaki és gazdasági értékelések alapján a védvonal optimális kiépítési szintjének a meghatározása. Ennek érdekében ismernünk kell: — a mértékadó árvízszintet és — a biztonsági magasságot. A mértékadó árvízszint megállapítása vízfolyásonként, hosszabb vízfolyásoknál szakaszonként történik [20], A mértékadó árvízszint meghatározásához ismerni kell az eddigi legmagasabb árvízszinteket, ezek alapján megállapított különböző gyakorisággal előforduló vízszinteket (jégmentes, ill. jeges), a maximális vízhozamokat, illetve vízhozam tartósságokat, a hullámverés mértékét, az árterület nagyságát és annak gazdasági értékét. A mértékadó árvízszint megállapítása tehát két részből tevődik össze: egy hidrológiai méretezésből és egy gazdasági mérlegelésből. A mértékadó árvízszint felett egy bizonyos magasságra kell kiépíteni a védvonalak töltéskoronájának a szintjét. Ez a biztonsági magasság általában 1,00, illetve 1,50 m. A biztonsági magasság elsősorban az alapul vett mértékadó árvízszintet, esetleg az azt meghaladó árvizek kivédését szolgálja, másrészt azért szükséges, mert: — a töltések legfelső, mintegy 0,5—0,7 m vastag rétege (az állati kártevők és a növények gyökerei által okozott járatok miatt) árvízvédelmi szempontból nem teljes értékű, gyengébb; — a töltésen való közlekedés hatására kopások, helyi süllyedések keletkeznek és nem mindig pótolják időben. A mértékadó árvízszinteket, ill. a biztonsági magasságokat az OVH rendeleti előírással állapítja meg [48]. A gátak keresztmetszti méreteinek megállapítása során kezdetben elsősorban a víznyomás szempontjából vizsgálták a gátak stabilitását, tehát mechanikus és statikus volt a szemlélet. A stabilitás — mint a biztonság egyetlen kritériuma — alapján az észlelt legmagasabb vízállások figyelembevételével szabványszelvényeket állapítottak meg (V-6. ábra). A töltéseknek ezek a szabvány szelvényei részben az egységes méreteik, részben a statikus méretezésük miatt, a változó követelményeknek nem feleltek meg. A mai magasabb és ennek következtében szélesebb gátszelvényeknél ugyanis nem a statikai kérdések a döntőek, hanem az árvizek tartóssága, a 878 V-5. ábra. Hullámtér elrendezésének elvi vázlata
