György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V —88 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI Ez utóbbit elsősorban a hajóút okozta korlátozás, az üresjárás és az állásidő befolyásolja. Korlátozzák az uszálykihasználást a kedvezőtlen gázlóviszonyok, a jég okozta kényszerszünet. Az V-67. ábra a szállítási önköltség alakulását mutatja az uszálykihasználás függvényében. A szóba jöhető szállítási változatok közötti választásban általában a gazdasági hatékonyság a döntő tényező. Az összehasonlítást a) a szállítási önköltségek, b) a természetes mutatók és a c) minőségi mutatók alapján végezzük el. Az V-68. ábra az egy átkm szállítási teljesítmény V-68. ábra. A szállítási önköltség alakulása az áru- mennyiség, ill. a szállítási távolság függvényében költségének (k) alakulását mutatja a három fő közlekedési ágra vonatkozóan az árumennyiség (Q) és a szállítási távolság (l) függvényében. TERMÉSZETES VÍZIUTAK FEJLESZTÉSE Természetes állapotában kevés vízfolyás hajózható. Még ha a méretei általában megfelelnének is a hajózás követelményeinek, egyes szakaszokon akkor is szükség lehet a szabályozásra. A minden tekintetben megfelelő hajóút folyószabályozással vagy folyócsatornázással alakítható ki. Bizonyos körülmények között a vízhozamok szabályozásával (tározás) is javítani lehet a hajózási viszonyokon. Víziutak fejlesztése folyószabályozással Amennyiben az általános folyószabályozás (középvízi szabályozás) nem biztosítja a hajózási kisvíz- szintnél a szükséges gázlómélységet és hajóútszéles- séget, akkor ún. kisvízi szabályozással kell a meder- viszonyokat megjavítani. (Bővebben 1. az V-2. fejezetben.) A víziút jellemzői közül a hajózás szempontjából legfontosabb a vízmélység. A természetes víziút kritikus helyei a gázlók. A kisvízi folyószabályozás legfontosabb feladata a rossz gázlók megszüntetése, és a gázlókban a szükséges vízmélység és szélesség biztosítása. Valamely folyószakaszra a pillanatnyilag legsekélyebb ún. csúcsgázló mélysége a mértékadó. A hajóút létesítésére és fenntartására irányuló folyószabályozási munkákat a kisvízi folyószabályozás ismert módszereivel és műveinek beépítésével hajtják végre. A szabályozási művek hatásának gyorsítására célszerű kiegészítő kotrást végezni. Kizárólag kotrással nem lehet a hajóutat kialakítani. A fenntartási kotrásokkal — rendkívüli kisvizek idején — a csúcsgázlók küszöbének átkotrásával hosszabb folyószakaszon átmenetileg megjavíthatok a hajózási viszonyok. Amennyiben a folyószabályozással hajózhatóvá tett vízfolyásoknak olyan, a kisvízi időszakban a hajózást gátló szakasza van, amelynek a rendezése folyószabályozási eszközökkel nem oldható meg, ezen a helyen duzzasztóművet célszerű beépíteni. ^ Víziutak fejlesztése folyócsatornázással Ha a hajózás számára a megfelelő viszonyokat sem folyószabályozással, sem pedig egyes vízlépcsők beépítésével biztosítani nem lehet, a vízfolyás szóban forgó szakaszát összefüggően lépcsőzni kell. Folyócsatornázáson értjük a vízfolyás természetes vízszintjének a megemelését egymáshoz csatlakozó vízlépcsők beépítésével abból a célból, hogy a vízfolyás hajózható legyen. A folyócsatornázás jelentős beavatkozást jelent az érintett folyószakasznak és környékének viszonyaiba. Megváltozik a folyó szélessége, mélysége, esése, továbbá a víz, jég, hordalék és uszadék levonulása. A duzzasztott víz befolyásolja a környező terület talajvízszin-alakulását is. A vízlépcsők helye és ezzel az egyes vízlépcsők egymástól való távolsága és száma a folyó esésétől, a partok magassági helyzetétől, a környező terület talajvízviszonyaitól, az alapozási lehetőségektől és más körülményektől függ. A hajózásra a kevés, magas vízlépcső a kedvező. Ebben az esetben ugyanis kevés lesz az időveszte958
