György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

V. Folyami vízgazdálkodás művei

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V —79 csúcsenergia-termelésre, ami megnövelni a kis esésű vízerőművek gazdaságosságát. Különösen itt jelen­tősek a sorozatban épült vízlépcsők, mert a magá­nyos vízlépcsők esetén a csúcsüzemet csak korlá­tozott mértékben és szűk keretek között lehet alkal­mazni, az alvízben bekövetkező gyors vízszint vál­tozás és egyéb jelenségek miatt. Gyakran épül két vízlépcsőből álló rendszer, amelynél a felső folyamatosan csúcsenergiát szol­gáltató, nagyobb tározóképességű vízerőművel mű­ködik együtt egy alatta levő vízlépcső, amely ki­egyenlíti a csúcsüzem által mesterségesen előállí­tott napi vízhozam-ingadozásokat. Ilyen esetben az alsó duzzasztómű mellé telepített vízerőmű folya­matos üzemben termel villamos energiát, azonban a felsővel együttműködő rendszert alkot és gazda­ságossága is azzal együtt értékelendő. Ilyen megoldást terveztek a Gabcikovo-Nagy- maros-i dunai vízerőmű-rendszernél, amelynél a felső Gabcikovói Vízerőműtől távozó vízhozamok követ­keztében előálló max. 3 m-ig terjedő napi vízállás­ingadozásokat a Nagymarosi Vízerőmű tározója egyenlíti ki. A sorozatban épülő folyami vízlépcsőknek együtt­működését számításba kell venni. Ez az együttmű­ködés és az egyes lépcsők egymásra hatása részletes vizsgálatot kíván mind a hidrológiai viszonyok, mind pedig az egyes vízlépcsőkkel kapcsolatos ter­vezési, beruházási és üzemi kérdések egyeztetése terén. 949

Next

/
Oldalképek
Tartalom