György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
4. VÍZIUTAK A VÍZIUTAK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI A szállítási feladatok ellátásnak egyik fontos lehetősége: a vízi szállítás. Figyelembe véve a víziközlekedés sajátosságait (nagy szállítóképesség, kis vontatási sebesség stb.) elsősorban az alábbiakra alkalmas: 1. kis fajlagos értékű tömegáruk szállítása, amelyeknél a szállítás sebességének nincs nagy jelentősége (szén, érc, építőanyagok, ipari nyersanyagok); 2. egyes mezőgazdasági termékek szállítása (gabona, cukorrépa stb.); 3. nagyméretű és nagy súlyú darabáruk szállítása, amelyeket közúton és vasúton nem vagy csak körülményesen lehet szállítani az űrszelvény, ill. a pálya és a műtárgyak teherbíró képességének elégtelensége miatt; 4. külkereskedelmi szállítások lebonyolítása, mert így lehetővé válik, hogy belvizekről tengerparti kikötőbe átrakodás nélkül juttassuk el az árut; 5. személyszállításra. A víziközlekedés két nagy csoportra osztható: a tengeri és a belvízi közlekedésre. A belvízi közlekedés lebonyolítható: 1. természetes vízfolyásokon és tavakon, 2. szabályozott vízfolyásokon és tavakon, 3. csatornázott vízfolyásokon, 4. mesterséges hajócsatornákon. Az első esetben a vízfolyás vagy tó minden beavatkozás nélkül alkalmas a hajózásra. A második csoportba azok a vízfolyások és tavak tartoznak, amelyek folyószabályozási eszközökkel hajózhatóvá tehetők. A vízfolyást akkor mondjuk csatornázottnak, ha a hajózáshoz szükséges vízmélységet duzzasztóművekkel biztosítjuk. Mesterséges víziútról akkor beszélünk, ha a hajózás részére egészen új medret létesítünk, azaz olyan helyen, ahol előzőleg vagy nem volt, vagy csak egészen jelentéktelen volt a vízfolyás. Az első két csoportot együttesen szokás még természetes viziutaknak, a második két csoportot pedig mesterséges víziutalcnak nevezni. Víziutakat, az elsődleges célon túl, más vízgazdálkodási célra is építhetnek, kialakításuk során ezeket is figyelembe kell venni. Természetesen mások a követelmények a folyami, a tavi és a csatornahajózással kapcsolatban. A víziutak jelentőségük, méreteik és a rajtuk közlekedő hajók teherbírása szerint a nagy- és kishajózásra alkalmas víziutak csoportjába sorolhatók. Az Európai Gazdasági Bizottság a nagy haj ózásra alkalmas víziutakra a következő hat kategóriát állapította meg a különböző teherbírású hajók számara: I. 250- 400 Mp, II. 400- 650 Mp, III. 650-1000 Mp, IV. 1000-1500 Mp, B. 1500-3000 Mp, VI. 3000 Mp-on felül. A kishajózásra alkalmas víziutakon általában 2,5—100 Mp teherbírású hajók közlekedhetnek. Vízi járművek és hajózási módok A víziközlekedés eszközei a hajók. Porszerű és folyékony áruk szállítására szóba jöhetnek még az úszó konténerek, a vontatott tömlők és a csőtagokból összeállított tutajok. A víziutak kialakítására, a víziutakon építendő műtárgyak méreteire mértékadó hajóméreteket a KGST egyes víziút-kategóriákban egységesítette. Az adatokat a V-7. táblázat tartalmazza. A belvízi hajózásban alkalmazott főbb hajótípusok: 1. vontatóhajó, 2. tolóhajó, 3. önjáró hajó, 4. uszály, 5. tolt bárka, 6. személyhajó, 7. hordszárnyas hajó. 950
