György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
V—76 A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MŰVEI a vízszintkülönbség, a talajrétegek felépítése és a megvédendő terület kiterjedése és értéke szabja meg. A védelmi beavatkozások 2 csoportba oszthatók: felszín feletti és felszín alatti munkákra. A felszín feletti védelmi munkáknál a cél egyrészt a töltéstest stabilitásának biztosítása, másrészt a földrézsű hullámverés elleni védelme. A földművek stabilitásával és a rézsűk védelmével a II-2. fejezet részletesen foglalkozik. A felszín alatti szivárgás káros hatásainak kiküszöbölésére szolgáló munkákat elsősorban a rétegek áteresztőképessége szabja meg. Vízzáró talajokon jelentéktelen a szivárgás hatása, az áteresztőképesség növekedésével egyre intenzívebb beavatkozás szükséges. A megoldást befolyásolja az is, hogy a védendő terület intenzíven beépített-e vagy csak mezőgazdasági terület. Ez utóbbi esetben általában a kevésbé költséges megoldások is célravezetők. Egyes esetekben számolni lehet a rétegek kolma- tálódása útján az áteresztőképesség csökkenésével. A vízben lebegtetett finom anyagok megfelelő szemcseösszetétel esetén kitöltik az áteresztő rétegek hézagait, és ezzel lényegesen lecsökken az áteresztő- képesség. A Rajnán és Rhőne-on épített vízerőműveknél kedvező tapasztalatokat szereztek. A vízerőművek homokos-kavicsos talajban épített üzemvízcsatornái általában magasan a terepszint felett vezetnek. Régebben a 6—10 km hosszú csatornák vízveszteségének csökkentése érdekében a teljes szelvényt vízzáró burkolattal látták el. Később gazdaságossági okokból csökkentették a vízzáró burkolat mennyiségét, elsősorban a fenékszigetelés elhagyásával. így pl. a Rhinau-i vízerőműnél (V-59. ábra) a csatorna feltöltésének befejezése után két héttel mintegy 21 m3/s-ra növekedett a szivárgó csatorna vízhozama. 6 hét elmúltával a kolmatáció kifejlődésével a szivárgó hozama rohamosan csökkenni kezdett, és két hónap után már csak 5 m3/s volt. A kolmatációt agyagos, iszapos anyagok vagy speciális kémiai szerek bekeverésével gyorsítani lehet. A védelmi rendszerek 2 főcsoportba oszthatók. Az egyik esetben szigetelő szőnyegeket, szivárgó csatornákat, szivárgó árkokat, szűrőket, megcsapoló kutakat alkalmaznak, tehát a szivárgást bizonyos megengedett határok között tartják és a szivárgó vizet elvezetik. A másik esetben főleg nagyobb nyomáskülönbség esetén és közelebb fekvő vízzáró fekü esetén függönyöket, vízzáró falakat építenek. Ez a megoldás inkább települések — általában értékesebb területek — esetén bizonyul gazdaságosabbnak. A szivárgó csatornák megfelelő kialakítása aránylag bonyolult kérdés, tekintve, hogy a méretezéshez szükséges alapvető adatok megállapításában csak korlátozott pontosság érhető el. Különösen nehéz a talaj rétegződés és a talaj jellemzőinek megbízható megállapítása. A folyami üledékek rétegei rendszer- ^ V-59. ábra. A szivárgás időbeni változása a Rhinau-i vízi erőműnél 946
