György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
V. Folyami vízgazdálkodás művei
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V — 77 frdosár Xo/rvsi _jfepoma 0 10 20 30 40/77 Sz/za/go cspforna wzmmm V-60. ábra. Szivárgórendszer a kiskörei tározó mellett telenül változnak, felépítésük gyakorlatilag sohasem homogén-izotróp. Ezenkívül a vízszintes át- eresztőképességi együttható értéke általában sokszorosa a függőlegesének. Nagyobb munkáknál célszerű ezért helyszíni kísérleti szakaszokat kiépíteni, és a rendszert esetleg olyan módon kialakítani, hogy bizonyos kezdeti megfigyelések után mód legyen a szükség szerint mutatkozó kiegészítő munkák elvégzésére. Kedvező, ha a duzzasztási szint fokozatosan, több lépcsőben állítható elő, és közben mód van megfigyelések végzésére. Az V-60. ábra a kiskörei vízlépcső tározóját határoló töltésnél kialakított megoldást mutatja. Itt a gáttest viszonylag vízzáró anyagból épült, a néhány méter vastag vízzáró fedőréteg alatt több m-es át- j eresztő homokos réteg található. A tározóból kiszivárgó víz összegyűjtésére különböző alternatív változatokban kísérleti szakaszok épültek. Az ábrán látható a legkedvezőbbnek mutatott alternatíva, amelynél a 40—50 m-enként épített megcsapoló kutak útján jut a szivárgó víz a csatornába. A szivárgó csatornás védelmi rendszereknél célszerű a szivárgás nagyságát korlátozni az áteresztő anyagú töltéseken és a felszín alatti rétegekben is. Ezt a töltések anyagának megválasztásával, régi töltések esetén azok vízzáróbbá tételével vagy vízzáró falak beépítésével oldják meg. Gyakran előfordul, hogy a töltések áteresztőképessége az idők folyamán növekszik. Ez volt tapasztalható a Becs körüli Duna szakasz töltéseinél is. Ezek a múlt század végén épült homokos-kavics töltések az idők folyamán áteresztőbbé váltak. Kolmatáció nem következett be — részben a kőburkolat és gyeptakaró miatt —, sőt a gát alapjából is kimosódtak a finomabb szemcsék. A rétegek vízáteresztő képességét az eredeti értéknek több század részére csökkentették az ún. Keller-féle vibrációs talajtömörítéssel. Ennél a módszernél a töltés vonalában egymástól kb. 1 m-re, mintegy 30 cm 0 torpedó vibrátort süllyesztettek le vízöblítéssel. Majd folyamatos vibráció mellett finom homokkal töltötték ki a szabad pórus térfogatot (V-61. ábra). Ha a vízzáró fekü a töltéstest alatt nem túl mélyen található, úgy 8—10 m mélységig gyakran gazdaságos a vízzáró fallal való teljes lezárás. Az újabb időkben igen sok gazdaságos eljárást fejlesztettek ki. A falak egyik típusa elsősorban csak a vízzárás biztosítását szolgálja, más típusok a vízzáráson kívül szerkezeti szerepet is játszanak. !| i i i i —tI1 i 1 i V-61. ábra. Keller-féle talaj tömörítés \ll/ BdmeedmofsMp/efiT 8-!Om ■ de Mezt/rJfom aee/ szád/d/ V-62. ábra. Vízzáró fal kialakítása de Wendel acél szádfallal oo* 947
