György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

1-78

ALAPOK

1-147. ábra. Rossz gázló

1-150. ábra. Túlfejlett kanyar

Hordalékkúpon mozgó vízfolyás gyakran elágazik, esetleg fattyúágai keletkeznek. A fattyúágak sokszor az anyamedertől jelentősen eltávolodnak és csak hosszabb szakasz lefutása után egyesülnek ismét vele. A folyó gyakran a torkolatnál is több ágra szakad (mint pl. a Duna), ennek a torkolatnak a neve deltatorkolat.

Tölcsértorkolatú vízfolyás a torkolatánál nem szakad ágakra. Az ilyen vízfolyások torkolati szakaszának hordalékát az apály a tenger mélyebb részeire szállítja (pl. a Garonne torkolata). A delta- és a tölcsértorkolat közötti átmenet a lagunás torkolat.

A vízfolyások helyszínrajzi alakja és mélységeinek alakulása között többé-kevésbé szoros kapcsolat van. Közülük néhány fontosabbat a Garonne folyó jellemzőit tanulmányozva Fargue fogalmazott meg. Eszerint:

1. A mélységek maximuma és a zátonyok tetőpontja a kanyarulatok csúcsához, illetőleg az inflexiós pontokhoz viszonyítva folyásirányban kissé lefelé tolódik.

94

1-152. ábra. Holtágak keletkezése

1-151. ábra. Hajtűkanyar

1-148. ábra. Jó gázló

1-149. ábra. Meander