György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 1-79 2. A vizsgált vízfolyásszakasz legnagyobb mélységét a kanyarulat csúcspontjának görbületi sugara határozza meg. 3. A vízfolyás mélységi viszonyai akkor állandósulnak, ha a kanyarulatok hossza nem tér el nagymértékben a vízfolyás egyéni sajátosságainak megfelelő közepes kanyarulathossztól. 4. A bögék közepes mélységét a kanyarulatok végpontjaihoz tartozó érintők által bezárt szög határozza meg. 5. Ha a kanyarulatokban a görbületi sugár fokozatosan változik, a hossz-szelvény fenékvonala szabályosan alakul. Ha a görbületi sugár hirtelen változik, a fenékvonal is hirtelen módosul. 6. Ha a kanyarulat alakja megfelel az 5. pontbeli folytonossági szabálynak, akkor a fenéklejtés helyi mértékét a görbületi mérték változását ábrázoló görbe érintőjének iránytangense határozza meg. 1-154. ábra. Összetett, természetes partokkal határolt keresztszelvény LNV LW 1-155. ábra. Árvédelmi töltésekkel határolt, összetett keresztszelvény A vízfolyások keresztszelvényeinek alakját az előzőkben említetteken kívül még számos körülmény befolyásolja. Felső szakaszokon a keresztszelvény sok esetben szabálytalan alakú. Alakját többek között a kőzetek egymástól eltérő keménysége, aprózottságuk különböző mértéke igen jelentősen befolyásolhatja. A kis méretű medrek keresztszelvényét a mederbe került vándorkövek szabálytalanná tehetik (1-153. ábra), az egymástól nem nagyon különböző méretű szemekből álló üledékes kőzetekben rendszerint szabályosabb medrek keletkeznek. Középső szakaszon a keresztszelvény rendszerint csésze alakú. A vízjárástól, a vízhozamoktól, az esés- és a talajviszonyoktól függően a csésze alakú szelvény egyes esetekben viszonylag keskeny és mély, máskor aránylag lapos. A vízfolyások középső, valamint alsó szakaszán a nagyvizek rendszerint kilépnek a középvízi mederből ; a keresztszelvény összetett. A nagyvízi medret oldalról vagy a terep emelkedő részei (1-154. 1-153. ábra. Vándorkövek által szabálytalanná tett keresztszelvények ábra), vagy árvédelmi töltések határolják (1-155. ábra). A vízfolyásokat egyes szakaszokon kettős gátrendszer szegélyezi. A fő árvédelmi töltéseken belül nyári gátak húzódnak (1-156. ábra). Hordalékkúpján mozgó vízfolyás medrét a lerakodó, lebegtetve, valamint görgetve érkező hordalék egyes esetekben annyira feltölti, hogy a meder feneke magasabbá válik a környező területnél, ún. függőmeder keletkezik. A vízfolyások vizének mozgását jellemző meny- nyiségek (a vízállás, a vízsebesség, a vízszintesés, a vízhozam stb.) az idő függvényében általában változnak, a vízfolyások vizének mozgása szigorúan véve nem permanens. A vízgyűjtő területre hullott eső, vagy a vízgyűjtő havának olvadása következtében a vízfolyás vízszintje megemelkedik, a vízfolyás árad. Bizonyos idő eltelte után elér valamilyen legnagyobb magasságot, tetőző (kulmináló) helyzetet, majd ismét süllyedni, apadni kezd, egészen addig, amíg elér egy, a kezdeti állapottól általában eltérő mélypontot (alsó kulminá- ciót). Ezen a ponton hosszabb-rövidebb ideig megmaradhat (stagnálhat) vagy pedig újabb csapadék vagy hóolvadás hatására ismét emelkedik. A vízszint kezdeti (kiindulási) és az azt követő újabb mélypontja közötti változását árhullámnak nevezik. A vízfolyás vizének mozgása lényegében egymáshoz kapcsolódó árhullámok sorozatából áll. Minden árhullámnak van áradó, valamint apadó ága. Az előbbi az utóbbihoz a tetőzési ponton, az apadó ág a következő áradó ághoz a mélyponton át csatlakozik. Áradáskor a vízmozgás jellemzői nem egyszerre, hanem meghatározott sorrendben változnak; előbb a vízszinesés, majd rendre a vízsebesség, a vízhozam és a vízállás növekedik. Apadáskor a csökkenés sorrendje fordított. 95
