György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
IV —136 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK Az irányítástechnikában alkalmazott berendezések egyre kevésbé különíthetők el aszerint, hogy vezérlési vagy szabályozási láncban foglalnak-e helyet. Mindkét célra használatosak folyamatos és időszakos jelekkel dolgozó elemek, amelyek vegyesen is alkalmazhatók, a megfelelő átalakítók beiktatásával. Irányítástechnikai berendezések és készülékek Az irányítóberendezések készülékeit a vezérlésben, ill. szabályozásban betöltött szerepük szerint felosztva beszélünk: a) érzékelő, b) ítéletalkotó és rendelkező (parancsadó), c) beavatkozó (végrehajtó) szervekről. a) Az érzékelő szervek vízgazdálkodásban használt főbb fajtái: szint-, nyomás-, áramlás- (meny- nyiség-), hőfok-, elmozdulás-, forgás-, áramerősség-, feszültség- és különböző fizikai—vegyi jellemző érzékelők. Az érzékelők többnyire össze vannak építve olyan jelátalakítóval, melyek a mért értéket mechanikus, villamos, pneumatikus vagy hidraulikus úton továbbítható és az irányítás- technikai rendszerben közvetlenül felhasználható jellé alakítják át. Az ilyen kiegészített érzékelőt távadónak nevezik. Az érzékelők, ill. távadók helyes megválasztása a vízgazdálkodási és irányítástechnikai szakember közös feladata. Főbb szempontok: kellő pontosság és biztonság, jó illeszkedés az irányítástechnikai láncba, célszerű beépíthetőség a technológiai folyamatba, egyszerű karbantartás, szenny, fagy, jég, állatok és emberek kártétele elleni védettség, pótolhatóság, olcsóság. Az alábbiak a vízgazdálkodásban különösen fontos érzékelőket és azok szerkezeti elveit részletezik. Az érzékelés lehet nyílt vagy zárt hatásláncú. Zárt hatáslánc esetében kompén zációs távadókról beszélünk. A kompenzációs távadók az érzékelt jellemző hatásával azonos hatást állítanak elő, az előállított és érzékelt hatás összehasonlítása alapján. A kompenzációs távadó egy zárt szabályozási kör, ahol az alapjel a mérendő mennyiség, vagy annak hatásaként indukált jel (pl. szintmérésnél felhajtóerő). Az ellenőrző jel vagy közvetlenül, vagy az átalakítás paramétereit stabilan tartó átalakítón keresztül kerül az összehasonlító egységre, amelynek kimenő jelével arányos. A IV-122. ábra kompenzációs nyomástávadót mutat. Az 1 jelű Bourdon-csőben a bemenő nyomással arányos erőhatás ébred. Ez az erőhatás a 2 karrendszerrel állítható, de a fix beállítás után már nem változó áttételen keresztül hat a 3 csuklóponthoz rögzített 1 IV-122. ábra. Kompenzációs távadó 1 Bourdon-eső; 2állítható áttétel; 3 csuklópont; 4 villamos helyzet- érzékelő; ő erősítő; 6 árammérleg 8-40 IV-121. ábra. Szabályozórendszer egyszerűsített hatésvázlata
