György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

IV. Gépészeti és villamos berendezések

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV —135 A B y 0 0 0 0 7 j 7 0 1 7 7 1 A B y 0 0 0 0 1 0 1 0 0 7 1 1 A y 0 i i 0 A,B mdAdd/efve 1 elengedve 0 y gerjesztve 1 gerjesztetten 0 IV-119. ábra. Az irányítás logikai alapműveletei visszaöblítési ciklusra. A részletes időprogram már tartalmazza az egyes zárak állapotát és az átmeneti állapotok, zárás—nyitás alatt történő állapot- változásokat, amelyek a vezérlőberendezésre jel­lemzőek. A szabályozórendszerek tervezéséhez fontos szem­pont a szabályozók minőségi jellemzőinek ismerete. A minőségi jellemzés a szabályozás pontosságára és dinamikus viszonyaira terjed ki. Általában elmondható, hogy növelve a pontosságot vagy a sebességet, a lengési hajlam is növekszik. A tervezés feladata egy optimális kompromisszum keresése, ami a szabályozórendszerek részletes összehason­lító vizsgálatával, matematikai analízisével végez­hető. A szabályozórendszerek matematikai analíziséhez egyszerűsített hatásvázlatot készítenek (IV-121. ábra). IV-120. ábra. Idődiagram szokásos ábrázolásmódja Az egyes négyzetekbe beírt Yc, Ys, Yv átviteli függvények az adott helyeken levő tagok viselke­dését reprezentálják. Az Ys a szabályozott szakasz átviteli függvénye, amely megmutatja, hogy a szabályozó jellemző értéke hogyan függ a módo­sított jellemzőtől. A módosított jellemző vagy jel­lemzők kiválasztása a technológus feladata. Ha a szabályozási feladat pl. állandó nyomás tartása (pl. esőztető öntözőrendszereknél), akkor az Xs szabályozott jellemző lehet a betáplált vízmennyi­ség, a szivattyúk fordulatszáma, vagy más megol­dásban a szívó- vagy nyomóoldali tolózár hely­zete. Kézi és önműködő szabályozás matematikai szem­pontból azonosan kezelhető. Az alkalmazott mate­matikai módszereknek egyszerűsített és szemléletes megoldást kell szolgáltatniok. A leggyakrabban alkalmazott megoldások: a) a lineáris, állandó együtthatójú differenciálegyenletek megoldása', b) az „egységugrás” alakú bemenő jel hatásának vizsgá­lata és c) a frekvenciamódszer, amely különböző frekvenciájú bemenő szinusz jel hatására létrejövő kimenő jel amplitúdójának és fázisának a bemenő jelhez viszonyított alakulásából von le következte­téseket. A matematikai analízist általában első­sorban a szabályozás stabilitásának eldöntésére és az elérhető minőségi jellemzők meghatározására kell el­végezni. 839

Next

/
Oldalképek
Tartalom