György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
IV —128 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK Véletlen érintés elleni védelem. Meg kell akadályozni, hogy üzemszerűen feszültség alatt álló alkatrészekhez, vezetékekhez és készülékekhez hozzá lehessen érni. E célra a villamos berendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy ne lehessen őket érinteni, illetve el kell keríteni, el kell burkolni vagy el kell szigetelni azokat. Elhelyezés útján kell védelmet biztosítani a villamos szabadvezetékeknek, beleértve az oszloptranszformátorállomások transzformátorait és egyéb készülékeit. Ez azt jelenti, hogy olyan magasságba szerelendők, amelynél vétkes gondatlanság esetét kivéve kárt vagy balesetet nem okozhatnak. Az előírt magasságokat az MSZ 151 Erősáramú Szabadvezetékek c. szabvány ismerteti (IV-37. és 1V-43. táblázat). A szabadtéri kapcsoló- és transzformátorállomásokra vonatkozó előírásokat az MSZ 1610 rögzíti. A véletlen érintés elleni alapvédelem az elkerítés. Legfontosabb követelményként gondoskodni kell arról, hogy a talaj szinttől 6 m-nél nem magasabban elhelyezett, üzemszerűen feszültség alatt álló elemek vízszintesen (némi biztonsággal) mért távolsága a kerítéstől legalább 1,8 m legyen 20 kV és 2,0 m legyen 35 kV feszültség esetében. Ilyen berendezés kerítése által bezárt területre a kezeléssel megbízott, vizsgázott és kioktatott személyen kívül másnak (pl. szállítás vagy szerelés céljából) csak akkor szabad belépni, ha a berendezést a MSZ 1585 „Üzemi szabályzat erősáramú villamos berendezések számára” előírásai szerint feszültségmentesítették, illetve a szabványokban előírt különleges intézkedéseket foganatosították. A kerítésen belülre lépő kezelőt a feszültség alatt álló, 2500 mm-nél nem magasabb berendezésektől hálóval vagy korláttal kell elválasztani. A háló és korlát legkisebb távolságát a feszültség alatt álló berendezéstől a IV-48. táblázat tartalmazza. Ugyanezek a belépési feltételek belsőtéren „elzárt villamos kezelő helyiség”-ben, ahol a feszültség alatt álló készülékek és vezetékek 2,5 m-nél magasabb elhelyezése útján a véletlen érintés elleni védelem megengedett. Ilyen helyiségekben egyébként huzalháló (vagy expandált lemezháló) alkalmazható védelemként. El nem zárt szabadtéri vagy belsőtéri elhelyezés esetén megbízható védelemnek a tokozás tekinthető, ennél valamivel enyhébb, belsőtéren sokszor elegendő védelem az összefüggő lemezborítással való elkerítés, a burkolás. A tokozás teljes, minden oldalról való olyan lezárást jelent, amelynél a borításon még segédeszközzel való benyúlásra lehetőséget nyújtó rés sincs. A burkolásnak is olyannak kell lennie, hogy nemcsak a kézzel, hanem minden olyan eszközzel való érintést küszöböljön ki, amely a helyiség terében mozoghat (pl. daruhorog, darulánc stb.). A tokozás, illetve burkolás mértékét a védettség fejezi ki, amelynek fokozatait az MSZ 806 írja elő (IV-55. táblázat). Csak tokozás jöhet számításba szabadban és minden olyan helyiségben, ahol az állandóan száraz, por- és páramentes levegő nem biztosítható. Ilyenkor az érintés elleni védelmen kívül egyéb követelményeknek is eleget kell tenni. Burkolással való védelemnek tekinthető a vezetékek szigetelése, védőcsővel, falba való elhelyezéssel eszközölt elkülönítése és kábelszerkezetté való kialakítása. Nem burkolt vagy elkerített, elhelyezésével nem védett minden villamos berendezést szigetelni kell. A szigetelés önmagában csak kivételesen elégíti ki a szükséges biztonsági követelményeket (elszigetelés). Érintésvédelem. Érintésvédelem az üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de hibásodás folytán esetleg feszültség alá kerülő berendezésrészek érintése által okozott balesetek kiküszöbölése. Megoldásának és méretezésének kötelező szabályait az MSZ 172—1. és 2. lap írja elő. Lakóépületek és hasonló építmények érintésvédelmének kialakításánál a Nehézipari Minisztérium által elren- ^ delt „Érintésvédelmi Rendszabályát is figyelembe kell venni. Váltakozó áramú berendezések érintésvédelmének szokásos megoldása — kivételes esetektől eltekintve, amelyekkel itt nem foglalkozunk — nagyfeszültségen védőföldelés, kisfeszültségen védőföldelés vagy nullázás, illetve védőkapcsolás. É megoldások bármelyikét célszerűen kiegészíti a környezet és a villamos berendezés érinthető fémrészeinek azonos potenciálra hozása. Törpefeszültség alkalmazása kiküszöböli az érintésveszélyt. Alapvető követelmény, hogy földelés esetén egyes berendezésrészeket nullázni, nullázás esetén egyes berendezéseket csak földelni nem szabad. Védőföldelés. Nagy- vagy középfeszültségen minden villamos gép vagy berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló, kézzel érinthető, vezető anyagból készült szerkezeti elemeit földeim kell, beleértve az elkerítésre szolgáló védőhálókat és védőrácsokat. Földelni kell nagy- vagy középfeszültségű vezetékek acél- vagy betonoszlopon elhelyezett tartó- szerkezeteit, valamint a kábelköpenyeket, végelzárókat és karmantyúkat. 832
