György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

1-46

ALAPOK

1-93. ábra. Nyíláshoz ferdén csatlakozó csőtoldat

a kifolyó vízhozam, permanens mozgásállapotot tételezve fel, a

Q = pfv

képlet alapján számítható, fi a kifolyási tényező, / a nyílás területe,

v = Y2 gh,

ahol g a nehézségi gyorsulás és h a nyomásmagasság.

Ha azonban a függőleges falban levő nyílás számottevő méretű (ha 2a, ahol a a nyílás magassága), figyelembe kellene venni, hogy a nyílásnak nem minden pontjában ugyanaz a nyomás. Ilyen esetben a kifolyási sebesség a

V —

2 g\z +

Po~P

y

a kifolyó vízhozam pedig a

1-30. táblázat

A kifolyási tényező (fi) változása a csőtoldat hajlásszögének (<5) függvényében

<5°

0

10

20

30

40

50

60

P

0,82

0,80

0,78

0,76

0,75

0,73

0,72

c j

rgyd‘

képletből számítható, feltételezve, hogy p0=p. g a nehézségi gyorsulást, z a nyílás dz vastagságú sávjának a vízszint alatti mélységét, c az érkező víz sebességét és y a nyílás szélességét jelöli (1-95. ábra).

Téglalap alakú nyílás esetén (1-96. ábra)

1-94. ábra. Kúpos csőtoldat

Ha a toldalékcső a nyíláshoz ferdén csatlakozik (1-93. ábra), a kifolyási tényezőnek (fi) a merőlegestől való eltérés szögének (á) függvényében változó értékei az 1-30. táblázatban találhatók.

Kúposán szűkülő csőtoldat használatakor érvényesülő kifolyási tényező (fi) a

fi = 0,6385 + 0,2121 cos31 + 0,1065 cos4 képletből számítható, ö a kúp csúcsszöge (1-94. ábra).

Ha a nyílás a tartály függőleges oldalfalában van,

Q=^fibY2g(H^-HW).

b a nyílás szélessége, H2 = h2 + e2/2y és H1 — h1 + c2/2g.

1-95. ábra. Vázlat a nyíláson kifolyó víz hozamának számításához

62