György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
1-40 ALAPOK ffereeafocr tozik. Pontosabb értéke hitelesítéssel állapítható meg. Ha a hitelesítésre nincs mód, célszerű már hitelesített vagy ahhoz geometriailag hasonló szivor- nyát használni, és a megszerkesztett hitelesítési görbét (dimenzió nélküli alakban) alkalmazni. Az 1-77. ábrán az 1-76. ábrán feltüntetett szivornya hitelesítési görbéi láthatók. Az a) görbe a vízhozamnak (Q), a felvíz-, valamint az alvízszint különbségének 1-77. ábra. Szivornya hitelesítési görbéje (h), a b) görbe pedig a szivornya tetőpontja alatti felvízszintnek (II) függvényében való változását jellemzi. Az utóbbi esetben a szivornya kifolyási vége szabad (vízzel nem borított). Gyorsan folyó, örvénylő, szabálytalan medrű kisebb vízfolyások hozamának mérésére használják a sóoldattal való keverés módszerét. Elve: a vízfolyás vizébe ismert töménységű sóoldatot (mérőfolyadékot) juttatnak és megvizsgálják, hogy a jól elkeveredett mérőfolyadék mennyire változtatta meg a vízfolyás természetes sótöménységét. Ismerve a mérőfolyadék hozamát (Qm), töménységét (cm), a vízfolyás vizében a mérőfolyadék beadagolása (elkeveredése) előtt levő só töménységét (C0) és a mérőfolyadék elkeveredése utáni sótöménységet (C^), a vízfolyás hozama (Q) a képletből számítható. Mérőfolyadékul rendszerint konyhasó-, nátrium- tioszulfát- vagy magnézium-klorid-oldatot hasz56 1-75. ábra. Parshall-csatorna vázlata 1-76. ábra. Szivornya vázlata
