György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 11-293 A szegmens palást köríveinek központja 1 m-rel a rendszer forgáspontja fölé esik. E szerkezeti megoldással zárt helyzetben olyan felhajtóerő hat a táblára, hogy annak mozgatásához gyakorlatilag csak az önsúly és a minimális 5 Mp záróerő legyőzése szükséges. Az erőszükséglet alakulását különböző táblahelyzetekben, szárazon, vízben fel- és lefelé a 11-314. ábra tartalmazza. A 3 m-es áramvonalas lokális fix küszöb alkalmazásával (Jámbor elméleti megoldása) a mozgatandó szerkezet magassága jelentősen csökkent, összesen 6 cm többletduzzasztás eltűrésével. Az alkalmazott igen karcsú 3,6 m pillérszélesség csak hidraulikus vagy különleges mechanikus emelőberendezéseknél elegendő, szokásos emelőberendezések alkalmazása esetén 5,5—6 m széles pillér szükséges. Négy oldalon záró szegmens táblák. Víz alatti vízkivételek, fenékleeresztők céljára 100 m mélységig használatosak. Ilyen fenékleürítőt mutat teljes 11-314. ábra. Szegmens mozgatás erőszükséglete 11-315. ábra. Fenékleürítő négyoldalon záró szegmens tábla, görgős síktáblás pótelzárással elrendezésében a 11-315. ábra. A szegmens két okból nagyon alkalmas fenékleürítőnek: jól vezeti az áramlást, íve mentén az egymás után következő egyre nagyobb nyitási helyzetekben, a kilépő víz- sugár mögötti kisebb nyomású térben mozgatóberendezése jól elhelyezhető. A négy oldalon záró szegmensek tömítése mindig összemunkált bronz ékrendszer. Nagy nyomást viselő elzárószerkezetek Az előző fejezet mélyzsilipjei tulajdonképpen már ide tartoznak. Másik nagy nyomásra gyakran alkalmazott megoldás a görgős síktábla, hidraulikus mozgatással. Sőt a hidraulika révén 2—3 m lökethosszig, mivel a nagy mozgatóerő rendelkezésre áll — csúszó táblákat is használnak. E szerkezeteknél nem kerülhető el, hogy a tábla alsó élét és a horony kiképzését modellkísérlettel ellenőrizzék, mert helytelen alak rezgésjelenségeket vált ki. Sőt 30 m-nél mélyebb zsilipeknél még a modellezés is nehézségekkel jár, mert a kifolyáskor a vízben elnyelt levegő kiszabadul és e víz—levegőkeverék nem követi a modelltörvényeket. Nagynyomású zsilip pótelzárását, görgős síktáblát szemléltet a 11-326. ábra, amelyet csuklós rudazattal mozgatnak. Ha a kifolyó víz sebessége a 7—9 m/s-t eléri, a zsilip utáni átmeneti szakaszt acéllemezzel kell burkolni. Nagynyomású csővezetékek pillangógömb- és tűs zárait, a tározótavak leeresztő harang- és Hollow— Bunger-zárait itt csak említjük. E csővezetékek méretezésekor a fejlődés a nagyobb üzemi vízsebességek megengedése felé mutat: a 20 év előtt szokásos 3—4 m/s értékek helyett ma 6—9 m/s sebességet engednek meg. Egyéb elzárószerkezetek. Nagyobb — 15—20 m- es — vízlépcsők esetén osztógerendás mederelzárást építenek (11-316. ábra). Ebben az elrendezésben az elzárás egy felső gátszerkezetből és egy alsó fenékzsilipből áll, a kettő között kialakított vasbeton osztógerendával. Az áramlástani szempontból kedvezően kialakított osztógerenda belsejében jól elhelyezhetők az acél- szerkezetű elzárások mozgatóberendezései. 453
