György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

II. Vízépítési szerkezetek

11-294 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK 11-316. ábra. Osztógerendás elzárószerkezet (Verbois) Említésre méltó, hogy Nyugat-Európa több év­százada kiépített vízi útjain ma is sok tűsgátat és hengeres gátat láthatunk. Ilyen szerkezeteket ma legritkább esetben alkalmaznak. A régebben meg­épített berendezéseket is sorra újabb, korszerű berendezésekkel cserélik ki. Hajózsilipkapuk A hajók átzsilipelésének ismert módjai: hajózsilip, függőleges hajóemelő, ferde síkú hajóemelő alkalmazása. A hajózsilip feladata páros elzárószerkezet mű­ködtetésével a hajót a víz szintjével emelni vagy süllyeszteni. Az elzárószerkezetet mindig közel kiegyenlített vízszinteknél nyitják vagy csukják, míg a második elzárószerkezet a vízlépcsőt tartja. A kamra feltöltése vagy ürítése tiltókkal és vezeték- rendszerekkel megy végbe. A hajózsilip alsó fője mindig támkapu (vagy tolókapu), ez csak közel kiegyenlített vízben moz­gatható. A felső főben (11-317. ábra) támkaput, süllyesztő­vagy emelő görgős síktáblát, függőleges tengelyű szegmens táblát alkalmaznak. Ha a hajózsilipet árvízlevezetésre is használják, az egyik elzárószerkezetének (vagy pótelzárásá­nak) vízlépcső mellett is működtethető szerkezet­nek kell lennie. Ez esetben a támkapukat úgy kell burkolni és reteszelni, hogy azokat az áramló víz szívó hatása be ne csaphassa. Hajóemelőknél a csatorna hajóemelő felőli végeit mindig külön kapu­val be kell zárni. A támkapuk két szárnyból állnak. Közel ki­egyenlített vízszintek esetén nyithatók. Fő teher­viselő elemeik a kapuszárny vízszintes főtartói, 11-317. ábra. Kapcsolt tábla süllyesztése íves pályán. Sió-hajózsilip felső fő 454

Next

/
Oldalképek
Tartalom