György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-156 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK 11-129. táblázat A helyettesítő tehetetlenségi nyomaték y-tényezője nfi, % 1,25 2,5 5 10 20 40 80 V 120 60 30 17 11 7 5 szivattyúház) fordulnak elő. A legegyszerűbb vizsgálat, amelyet dinamikusan terhelt szerkezeteken el kell végezni, az önrezgések és a gerjesztett rezgések összehasonlítása. Az a cél, hogy a gerjesztett rezgések és az önrezgések egymástól legalább 50 %- kai elhangoltak legyenek, de amennyiben mód van rá, az elhangolás célszerű mértéke 100% legyen. Gerjesztett rezgésszám (n) a dinamikus teher ismétlődésének egy percre eső száma, pl. forgó tömegeknél a fordulatszám. Önrezgésszám: 300 . , n= ■, mm-1, (81) Vö ahol ö (cm) a szerkezet lehajlása statikus teher hatására. Vasbeton szerkezetnél általában felülhangolt (merev) szerkezet tervezésére törekszünk, míg acél- szerkezetnél mind az alul-, mind a felülhangolt szerkezetek előfordulnak. Egyes különleges szerkezetekre, pl. darupályákra, hidakra egyes szabályzatok a dinamikus tényezőket is megadják, amellyel a mozgó terhelésből, mint statikusnak számított teherből adódó igénybevételeket meg kell szorozni. Jelentősebb dinamikus hatásokat pontosabb módszerrel kell kiszámítani [30], [48], VASBETON TARTÓELEMEK MÉRETEZÉSE Csak olyan tartóelemek méretezésével foglalkozunk, amelyeknél méreteik aránya miatt a másodlagos igénybevételek elhanyagolhatók, azaz az alak- változások csak elhanyagolható mértékben hatnak vissza az erőjátékra. Oszlop Oszlopoknak nevezzük általában azokat a teherviselő elemeket, amelyek elsősorban nyomást (esetleg húzást) vesznek fel, és keresztmetszetük hosz- szabb és rövidebb oldala közötti arány legfeljebb 5 |^s5|. Olyan esetben, amikor ^-=-5, de az osz- \b ) ' 6 lop kihaj lási hossza (l0) és nagyobbik oldalhoszszának (a) aránya — > 10, a tartóelem számítását a az oszlopokra vonatkozó előírásoknak megfelelően lehet elvégezni. Az oszlopokon ezenkívül hajlító-, nyíró- és csavaró-igénybevételek is keletkezhetnek. A gyakorlatban csak a normálerőre, ill. a normálerővel egyidejűleg fellépő hajlítónyomatékra szoktunk méretezni, oszlopoknál nyírás vagy csavarás ellenőrzése ezek kiegészítésére, önálló vizsgálatként fordul elő. Méretezés szempontjából oszlopnak minősül egy olyan vízszintes tartóelem is, aminek elsődleges szerepe nem hajlítás, hanem normálerő felvétele. Ilyen eset előfordul pl. két párhuzamos partfalnál, amelyeknek felső végét egymáshoz, egy vagy több vízszintes elem — kitámasztórúd — köti össze, vagy egy szekrényalapnál, ahol a szembefekvő oldalakat vízszintes rudak támasztják egymáshoz. Általában karcsú alátámasztó elemeket oszlopnak, zömök kihajlási veszélyre nem érzékeny elemeket inkább pillérnek nevezzük. Az oszlopok a gyakorlatban majdnem mindig részlegesen befogottan készülnek. A befogás mértéke az oszlop erőjátékát nagyon befolyásolja. Kivételes esetben az oszlop csatlakozása a gerendához vagy alaphoz csuklós is lehet. A csuklók kialakításával később foglalkozunk, itt csak azt említjük meg, hogy várható nagy támaszpontelmozdulás esetén a csuklós kialakítás előnyös, egyébként kivitelezési nehézségek miatt kerüljük. A gyakorlatban sokszor számítjuk az oszlopot központosán nyomottnak (befogási nyomaték nélkül). Erre olyan esetben kerül sor, amikor szimmetrikus a szerkezet és a terhelés is, és közbenső oszlopról van szó. Az oszlop vasalása jól tükrözi erőjátékát. Ha egy szerkezeti elemre axiális erő hat, akkor az összenyomódik (hosszanti acélbetét), de egyidejűleg keresztirányban kiterjed (kengyelezés). Itt a kengye- lezésnek — a szerelési szempontokon kívül — a keresztirányban fellépő húzóerők felvétele, valamint a hosszvasak kihajlásának megakadályozása a célja. Az oszlop kengyelezésének szerepe alapvetően különbözik a gerenda kengyelfunkciójától, gerendáknál a kengyel szerepe elsősorban a nyíróerők felvétele. Oszlopoknál az oldalirányú húzások felvétele más módon is történhet. Ilyen kör alakú osz316