György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

II. Vízépítési szerkezetek

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 11-157 lopnál a csavarkengyeles szerelés, bármilyen ke­resztmetszetű oszlopnál az acél lemezköpeny (más szóval kibetonozott csőszelvény, amely pl. cölöpök­nél igen gyakori megoldás). A merev acélbetétes oszlopoknál, ahol a nyomóerő jelentős részét is hengerelt profilú acélszerkezet viseli, az oldalirányú húzásokat a hosszanti profilacélok összerácsozása veszi fel. A vasbeton oszlopokat a méretezés szempontjá­ból aszerint, hogy nyomatékot felvesznek-e, vagy sem, két csoportra oszthatjuk. Az első esetben köz­pontosán nyomott oszlopról beszélünk; a második esetben ismét további két lehetőség van: külponto­sán nyomott, ill. külpontosán húzott oszlop. Közpon­tosán húzott vasbeton oszlopnál a betonnak csak korróziógátló szerepe van, így azt acélszerkezetű függesztűrúdnak nevezhetjük. A méretezési eljárásokat az előzőekben részlete­sen ismertettük. Az általános oszlopméretezési alapelveket az alábbiakban foglaljuk össze. A mértékadó igénybevétel meghatározásánál a nyomott elem tengelyének tervezett és tényleges helyének kedvezőtlen eltérését (Ae0) és az igénybe­vételekből adódó lassú alakváltozást is tartalmazó elmozdulást (Aet) is figyelembe kell venni, és ezek­kel a nyomaték által adódó külpontosságot növelni kell (11-125. ábra). A mértékadó külpontosság a (37) kifejezés sze­rinti eM = ~N~ + ^e° + ’ ahol Mm a mértékadó nyomaték; N a mértékadó nyomatékhoz tartozó nyomóerő; Ae0 a véletlen jel­legű kezdeti excentricitás; Aet a törési elmozdulás. Kísérleti és elméleti eredmények alapján: Ae0 = 0,03A + 0,01 [ :j7?r|2 h, (82) és /,e>-0-04(m),<- <83> Azokban a keresztmetszetekben, amelyekben ki­görbülés következtében nincs külpontosság-növeke- dés (pl. mereven befogott oszlopoknál a befogási ke­resztmetszetben vagy az el nem mozduló csomó­pontú keresztoszlop csomópontjaiban): zle0 = 0,03, és Aet = 0. A ^eo~(~^et) értékeit a 11-130. táblázat tartal­h mázzá IJh függvényében. l0 az elem helyettesítő kihaj lási hossza a vizsgált síkban (rugalmas stabilitáselmélet alapján meg­határozható) ; h a keresztmetszet legszélső húzott, ill. kevésbé nyomott acélbetéttől a nyomott beton szélső száláig mért magassága a vizsgált síkban. A II- 126. ábra a legáltalánosabb, ferde hajlítással ter­helt nyomott keresztmetszetet tünteti fel 1. irányban hv 2. irányban h2 a magasság (egyenes hajlítás esetén az 1. irány a sAmmetriasíkkal egybeesik). A külpontosság-növekmények figyelembevételé­vel a teherbírás-vizsgálatot a hajlítás 1. síkjában és a legnagyobb l0/h értéknek megfelelő 2. síkban is el kell végezni, mindkét esetben az oda tartozó ki- hajlási hosszal. A 2. sík irányában a vizsgálatot nem kell elvé­gezni akkor, ha az 1,25-szörös nyomott övmagassá­gú, önálló rúdnak tekintett tartórósz határereje na­gyobb, mint a külpontos nyomásból származó belső nyomóerő. Ennek kielégítésére szabad az x tengely helyzetét és a szükséges acélbetét mennyiséget csök­kentett beton- és határfeszültséggel megállapítani. 11-125. ábra. Axiális igénybevételek alapesetei 317

Next

/
Oldalképek
Tartalom