György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
1-4 ALAPOK 1-1. ábra. A hidraulikai emelő elve Ha y — 0, vagyis a folyadékra a nehézségi erő nem hat, az egyensúlyban levő folyadék minden pontjában állandó és minden irányban egyenletesen terjed a nyomás (Pascal törvénye). A fentiekből következően (1-1. ábra): Innen Ha és P~Pf Q=pF. P=l Q F' Ttdr t=-r v ”D°P d2 Q~D*’ Ha például d = 2 cm és 1) = 20 cm, 1-2. ábra. Két különböző folyadékkal töltött közlekedő edény D2 <2=P-V=100P. dz Két különböző folyadékkal töltött közlekedő edény esetén (1-2. ábra) az egyensúlyi állapotot az A — B síkra felírt p=Po+yJh=Po+yA’ illetve a egyenlet jellemzi. yA—y^i U-csöves manometer esetén (1-3. ábra): 1-3. ábra. U-csöves manométer vázlata Pi~Po = yh> illetve h Pi-Po y Tartály (edény) fenekére ható folyadéknyomás az Euler-féle alapegyenletből következően csak a tartály feneke felett levő folyadékoszlop magasságától és fajsúlyától, valamint a folyadék felszínére ható nyomástól függ, és független a tartály alakjától, és a benne levő folyadék mennyiségétől (1-4., 5., 6. ábra), vagyis Pf=Po + hMegfelelően választott tartályalak esetén a tartály fenekére ható nyomóerő nagyobb a tartályban levő folyadék súlyánál (hidrosztatikai paradoxon). 20