György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —150 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A bekeverőtartály méretét a bekeverés ideje határozza meg, tehát: Fkevcrs = tq=2 perc-0,104 m3/perc = 0,208 m3. A flokkuláció idejét 40 percnek vesszük, így ennek térfogata: flokkulátor = 40 perc-0,104 m3/perc = 4,16 m3. A medence főbb méreteit a flokkulátor kerületi sebessége, fordulatszáma határozza meg: a flokkulátor átmérője 0,8 m a medence szélessége 0,85 m a rotor által súrolt felület 0,5 m2 A medence hossza 6,25 m, melyet három részre osztunk és a rotorokat csökkenő fordulattal hajtjuk meg áttételek segítségével. A laboratóriumi mérések során 12,6 ml térfogatú és 0,23 g/1 súlyú pelyhes csapadék keletkezett, melyet ki kell ülepíteni. Az ülepítésre íu = 90 perc tartózkodási idejű dortmundi típusú ülepítőt tervezünk, amelynek térfogata: Fü = g£u = 0,104 m3/perc-90 perc = 9,36 m3. A napi kiülepedett iszap mennyisége: FI = Q m3/nap-0,23 kg/m3 = 34,5 kg/nap, az iszap térfogata: 34.5 kg/nap-^|^= 1890 1/nap. A szükséges szikkasztóágy-felület: 34.5 kg/nap-365 nap = ^ g m2év Az elhelyezendő szikkadt (30% víztartalmú) iszap évi mennyisége: 34,5 kg/nap-10_3-365-^-^= 18 t. Meg kívánjuk jegyezni, hogy amennyiben a szennyvíz foszfátiont is tartalmaz, ez csökkenti a koagulálószer hatékonyságát a Fe" + H/PO4 (3-A0 = Fe3(P04)2 + «H+ reakcióegyenlet értelmében. A koagulálószer egyen- értéknyi túladagolásával a káros hatás csökken, ami javítja a szűrhetőséget (szikkadás) és csökkenti a befogadóba vezetett tisztított szennyvíz tápsótartalmát. 1570 r* ISZAPKEZELÉS ÉS ISZAPELHELYEZÉS Rátérve az iszapkezelésre mint technológiai műveletre, ismeretes, hogy a szennyvíztisztító telepre érkező, a szennyvíz által szállított és a tisztítási technológia folyamán kivont iszap általában szerves és szervetlen anyagból áll. A csatornahálózat rendszere (szétválasztó vagy úsztató rendszer), továbbá az ipari szennyvízbefolyások jellege határozza meg a szerves és szervetlen részek arányát, továbbá ezek összetételét fizikokémiai és biokémiai szempontból. A szennyvíz mechanikai tisztítása során általában ülevítéssel vonjuk ki a leülepíthető lebegőanyag túlnyomó részét, de történhet ez flotálással vagy centrifugálássaí isXha utóbbiak ma meg nem is * szokásos rri u velctek-»A mechanikai tisztítólépcsők ülepítőjét vydoüíepítőnek*^ hívjuk és sok esetben ide vezetjük aTneehamkai lépcsőt követő biológiai lépcsőben kiváló biológiai iszap (fölösiszap, humusziszap) fölösleget is. Ez utóbbi közvetlenül az ún. „utóülepítőben” válik ki. Az iménti művelet fordítottja is szokásos, nevezetesen, hogy minden iszap az utóülepítőben válik ki, amikor előülepítés A szennyvíztisztítás folyamán a szennyvíz által hordozott lebegőanyag, sőt a kolloid anyag egy része is iszap formájában válik ki (pl. eleveniszap, vagy koagulált anyag), melynek elhelyezése problémát okoz. A szennyvíz és ezzel együtt az iszap fizikai, kémiai, biológiai összetétele tág határok között változik, legfeljebb háztartási szennyvíz esetén fordul elő közel hasonló összetétel. Sok szó esik az iszapkezelés és -elhelyezés egészségügyi és mezőgazdasági vonatkozásairól, de a nézetek nem mindig mentesek az egyoldalúságtól. A szennyvíztisztítás során keletkező iszap fertőző (patogén baktériumok, féregpeték vannak benne) és nem kerülhet emberrel, állattal érintkezésbe, ezenkívül jelentős sótartalma lehet, tehát mező- gazdasági felhasználhatósága korlátozott. A kezelt (komposztált, rothasztott és sterilizált) szennyvíz- iszap drága. A legtöbb esetben biztosítható, hogy a szennyvíztelep üzemeltetője szempontjából gazdaságos szennyvíziszap-kezelés és a szennyvíziszap higiénésen (vagy talajtani szempontból) kielégítő mezőgazdasági hasznosítása egybeessék.
