György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V! í I — 139 szabb tartózkodási időt ne engedjünk meg, növeljük a recirkuláció intenzitását, mert a denitrifikáció miatt felúszással kell számolni. Az üzemellenőrzés szempontjából az alábbi laboratóriumi vizsgálatokat ajánljuk: összes lebegőanyag szerves lebegőanyag, ill. fix-karbon ülepítőkből elfolyó összes lebegőanyag iszap és iszapvíz: KOI, BOIs légzési sebesség mérés. A fenti paraméterekből következtethetünk az üzemi rendellenességekre és a stabilizálás hatásfokára is. b) Anaerob fermentorok (fűtött rothasztok). Az anaerob rothasztók üzemének beindítása bizonyos körültekintést igényel. A VIII-110. ábrán látható a szakaszos töltésű rothasztó üzemi paramétereinek változása a rothasztási idő függvényében. Ha az üzembeindítást fel akarjuk gyorsítani, úgy a következő lépéseket kell tennünk ennek érdekében: a) Fel kell tölteni az egész rothasztórendszert vízzel — célszerűen szennyvízzel — és a fűtést, valamint keverést üzembe kell helyezni. Néha a keveréssel probléma van, nevezetesen, ha gázinjektoros keverőberendezésünk van. Ilyenkor szivattyú keverést szoktunk alkalmazni, ami nem elég hatásos, tehát már eleve lassúbb lesz az üzembeállítás. VIII-110. ábra. Szakaszos fermentáció: KOI változás és az eltávolított KOI-ra vonatkoztatott metánmól- szám-véltozás b) A fermentort jó minőségű rothasztott iszappal be kell oltani. c) A nyers iszap adagolását fokozatosan kell megvalósítani, a pH állandó ellenőrzése mellett (1. később). d) Amint megindult a metános erjedés, a fázis- szétválasztóból a recirkuláltatást meg kell indítani. A gyakorlatban általában 90—95% víztartalmú iszapok kerülnek rothasztásra, de van adat arra, hogy 84% víztartalmú iszap rothasztása is kielégítően megtörténik. A viszonylag kisebb víztartalmú iszapok rothasztásának kétségtelen előnye a rothasztó tartályok befogadóképességének jobb kihasználása, de nem utolsó sorban a kisebb hőigény is. Mindamellett feltételezhető, hogy van egy legmegfelelőbb víztartalom, amelynél a rothadás sebessége a legnagyobb. Tekintettel arra, hogy a szennyvíziszapok fizikai jellemzői igen eltérőek, nem lehet pontos értéket előírni a legkedvezőbb víztartalomra, közelítőleg azonban az a 92 és 95% közötti tartományba esik és leggyakrabban 94%. A feldolgozásra kerülő nyersiszap szárazanyagtartalmának mintegy 70%-a az illó hányad. A rothadás alatt kb. 50—60% illó anyag bomlik le széndioxiddá és metánná. A gázkeverék összetétele: kb. 25-35% C02 és kb. 65-75% CH4. Nyilvánvaló, hogy a termelt gáz mennyisége és minősége a rothadás állapotának jellemzése szempontjából fontos tényező, ezért az átlagos értéktől való eltérés haladéktalan kivizsgálást igényel. A gáztermelés csökkenése és a gázban a C02-tartalom viszonylagos növekedése túlterhelésre utal. Az iszaprothasztás egyik legsúlyosabb kérdése a vastag, sűrű uszadék képződése, ill. felgyülemlése. Az uszadék nemcsak a rothasztó egység hatékony térfogatát csökkenti (az uszadékban a rothadási folyamat nagyon lassú), hanem rongálja a berendezést is. Ha pedig a vastag uszadék felszakad, a rothadó iszap hirtelen túl nagy szerves terhelést kap, így az illó savkoncentráció erősen megnövekszik, ami a rothadási folyamatot kedvezőtlenül befolyásolja. Védekezés ellene a jó keverés mellett esetleg a mechanikus uszadéktörő beépítése lehet. Valamely rothadási folyamat állapotának jellemzése legegyszerűbben a közeg pH értékével történhet. A 6,8— 7,2 pH érték tekinthető a legkedvezőbbnek. Ha a pH érték ebben a tartományban marad, akkor a lebontási folyamat jól kiegyensúlyozott. A metántermelő baktériumok a pH tartományon kívül gyorsan csökkenő aktivitást mutatnak. A 6,8-nél kisebb pH érték azt jelzi, hogy az egyensúly mikrobák csoportjai között megbomlott és a savtermelő baktériumok váltak uralkodóvá. Szeren1559
