György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —140 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS cséré a jól működő rothasztókban az anaerob lebontás végtermékeiből a pH érték eltolódást kiegyenlítő, ún. pufferanyagok képződnek, pl. ammó- nium-hidrogén-karbonát. Tapasztalat szerint egyensúlyban levő iszaprothasztási folyamatban a lúgosság (kalcium-karbonátban kifejezve) nem csökken 2000 mg/1 érték alá. Amennyiben a lúgosság erősen csökken, azonnali lépések szükségesek a lúgosság eredeti értékre való visszaállítása érdekében. Az illő savak mennyiségének meghatározása is alkalmas a rothasztó működésének figyelemmel kísérésére. Az illó savak koncentrációjának túlzott növekedése ugyancsak jelzi, hogy a sav- és metántermelő baktériumok között az egyensúly megváltozott. Bár a vélemények eltérők az illó sav koncentráció megengedhető felső határát illetően, mégis a szak- irodalom adatait összevetve 3000 mg/1 ecetsavban kifejezett illó sav koncentráció látszik a jó rothadás felső határértékének, míg a legkedvezőbb érték 30Ó mg/l-re tehető. A legjobb módszer az illó savak túltermelésének korlátozására a rothasztó egységbe jutó szerves terhelés csökkentése! A mész sikerrel használható nagy terhelésű rothasztok beindításánál az illó savak megkötésére, illetőleg a pH 6,8—7,2 értéken való tartására. Amikor a rendszerben az illó sav koncentráció a 3000 mg/1 értéket túllépi, meszes kezelést kell alkalmazni, de helyesebb az adagolást már akkor kezdeni, amikor a savkoncentráció a rendes átlagos körülmények között várható értéket meghaladó növekedést mutat. A mész adagolása oltott mész [kalcium-hidroxid: Ca(OH)2 vagy kalcium-karbonát (CaC03)] alakjában történik. Mindkét vegyület megköti az illó savakat Ca-sóik formájában. A közömbösítési reakciók mellékterméke Ca(OH)2 esetén víz, CaC03 alkalmazásakor pedig C02. Az adagolás akkor jó, ha lassan, részletekben, állandó keverés közben történik. Utóbbi azért fontos, mert a mésztej a rothasztó aljára ülepszik és ott összeállhat, ugyanakkor helyileg olyan nagy lúgosságot (magas pH: értéket) okoz, amely gátolja a mikrobatevókenységet, vagy a mikroorganizmusokat el is pusztítja. Hasonló következményekkel jár az egész rendszerre a mésztej túladagolása. A CaC03 használata esetén a túladagolás veszélye lényegesen kisebb. A savak lekötése után ugyanis a feles CaC03 pH érték változást már nem idéz elő, de a keletkező mésziszap néha nehézségeket okozhat. Ha a CaC03 koncentrációja olyan nagy lesz, hogy kicsapódik, kellemetlen lerakódásokat okoz a tartályban, valamint a hozzátartozó csővezetékekben. A Ca(OH)2 túladagolás következménye a gáz szokatlanul kis C02-tartalma. A C02 megkötése révén a végső hidrogénakceptor a gázképzés oxidációs-redukciós folyamataiban hiányozni fog, azaz a rothadás megakad. Mindezekből következik, hogy a meszezés hasznos művelet, de állandó laboratóriumi ellenőrzést igényel. Látható, hogy a rothasztást végző mikroszerve- zetekre számos tényező hat, amelyeket a rothasztó egységek tervezésénél és üzemelésénél figyelembe kell venni. Mindent összevetve legjobb eredmények akkor várhatók, ha a) a nyersiszap friss, b) az iszapban mérgező anyagok nincsenek vagy mennyiségük csekély, c) viszonylag nagy az iszapkoncentráció, d) a rothasztó gyakori táplálása és e) a rothasztó tartalmának keverése biztosított, f) állandó rothasztási hőmérsékletet tartunk fenn, g) az uszadék csökkentéséről gondoskodunk, h) a közeg gyakori ellenőrzése kémiai elemzésekkel biztosított. Példa aerob iszapstabilizációs berendezés méretezésére Kiinduló adatok: fölösiszap: qt = 30 m3/nap szárazanyag (60% szerves): 750 kg/nap (25 kg/m3) nyersiszap: qn = 54 m3/nap szárazanyag (50% szerves) 1620 kg/nap (30 kg/m3) Folyamatos üzemű fermentorokat alkalmazunk. A szükséges fermentortérfogat csak a fölösiszap stabilizációjához (Fj) a (37) képlet alapján =JL=_30_ 1 3k. 3-0,04 250 m3 ahol q az iszaphozam (m3/nap) ke a VTH-51. táblázatból 15 °C-on 0,05 nap-1. A csak a nyersiszap aktiválásához és stabilizálásához szükséges fermentortérfogat (F2) a (38) egyenlet szerint lO^Qg X ahol S0 a kiindulási szervesanyag-koncentráció, 1560