György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —151 Nyitott gyorsszűrőket nagyobb víztisztító művekben alkalmaznak. 20—40 egység is lehet egy-egy szűrőházban, szűrőnként 3—4 kezelendő tolózárral. Ezek üzemeltetéséhez már indokolt motoros vagy pneumatikus működésű tolózárakat alkalmazni. Az állandó szintű szűrők szabályozására a szűrtvíz- csőbe beépített kétféle szabályozási mód terjedt el. Az egyik a szifonos szabályozás, a másik a tolózárral való szabályozás. Szifonos szabályozás. A szűrtvíz — mint a VII- 168. ábrán látható — szifoncsövön halad keresztül. A szifon átbukószintje a szűrőanyag felett kb. 5—10 cm vízréteget biztosít. A szifoncső felső részébe úszó által vezérelt légbeeresztő szelep állandó levegőutánpótlást ad, így frissen öblített szűrő esetén a szifoncső csak mint bukó működik. Ha a szűrő kezd eltömődni, a szűrőréteg felett a vízszint emelkedik, az úszó lassan zárja a légbebocsátó szelepet. A szifoncső leszálló ágában 0,6 m/s-nál nagyobb a vízsebesség, s így az hamar légteleníti önmagát. A szifon valódi szifonként működik, a szűrőre a teljes H vízoszlopmagasság hat, s ez az eltömő- dött szűrőn is a kívánt vízmennyiséget hajtja át. Ha eközben a vízszint a szűrőréteg fölött leszállna, az úszó újra nyitja a szelepet, a szifonhatás megszakad. így a szifon önmagát szabályozza. Tolózáras szabályozás. A szűrtvízcsőbe vezérelhető tolózárat építenek. Frissen öblített szűrő esetén a tolózár alig nyitott állapota biztosítja a szűrő feletti vízborítást. A szűrőellenállás növekedésével az úszó által Vezérelve a motoros tolózár nyílik, s a szűrőn mindig az előírt vízmennyiség halad át. A hazai éghajlati viszonyokat, valamint azt figyelembe véve, hogy a nyitott gyorsszűrőkkel télen hideg felszíni vizeket tisztítunk, a nyitott gyorsszűrő egységeket mindig fedett csarnokban célszerű elhelyezni. A korszerű, nagy alapterületű (55 m2) egységekből kialakított szűrőházakban a szűrők egyik oldalán helyezkedik el a cső- és kezelőtér. Ezt a teret a nyitott vízfelülettel rendelkező effektiv szűrőtértől üvegfal választja el. így a cső- és kezelőtér fűtése, páramentesítése könnyebben biztosítható. A szűrőtér ablakait az algásodás csökkentése érdekében zöld üvegezéssel látják el. Meleg éghajlatú országokban a nyitott gyorsszűrő egységek általában szabadtéri elrendezésűek és csak a kezelő- és csőtér kerül fedett épületbe. Lassúszűrők A lassú szűrés a vízkezelés legrégibb módszere, tulajdonképpen a természetes talajszűrés mesterségesen előállított utánzata. A lassú szűrés folyamán a szűrőben az alábbi folyamatok játszódnak le: mechanikai szűrés, ülepítés a szűrőben, esetleges pelyhesedési jelenségek és biológiai tisztítóhatás. A mechanikai szűrés, amely a tisztítási folyamat legegyszerűbb része, a szűrő felületén történik. Ennek hatására a szűrőanyag pórusainál nagyobb szemcsék kiválnak és ezek képezik a szűrő tetején kialakuló iszapréteget. Ha a víz szerves anyagokban gazdag, akkor e rétegben telepednek meg a szaprofita, baktériumok, amelyek a vízben levő szerves anyagot táplálékul hasznosítják és ezáltal hozzájárulnak a biológiai tisztításhoz. Ez a réteg a szűrő tisztító hatását jelentős mértékben javítja. A szűrők üzembe helyezése után a szennyeződés jellegétől függően történik meg 5—15 nap alatt a szűrő bedolgozása. Nagyon szennyezett és meleg víz esetén rendkívül rövid idő alatt alakulhat ki a biológiai fedőhártya. Ha a vízben sok az alga és más élő szervezet, akkor vastagabb a biológiai hártya. Amikor a szűrő ellenállása számottevően megnövekszik és a szűrési sebesség lecsökken, akkor a szárazzá tett lassúszűrő-fclületről eltávolítják a lerakódott iszapréteget. A szűrők nemcsak felületükön, hanem hézagterükben is fejtenek ki tisztító hatást. Ezt ülepítő hatásnak nevezik. E folyamatnál a szűrőhomok felületén kialakuló kémiai és elektrokinetikus jelenségek játszanak szerepet. Lassúszűrők a homok finomsága (0,3 mm a hatékony szemcsenagyság) következtében mintegy 1 mikron nagyságú iszapszemcsék visszatartására is alkalmasak. Ez a hatás hozzájárul a szűrő biológiai tisztító hatásának fokozásához. Az előbbiekben említés történt a szűrő visszatartó hatásának növelésében szerepet játszó biológiai hártyáról. E hártya segítségével a szűrő felületén és annak közvetlen környezetében megy végbe a nyersvíz biológiai tisztítása. A biológiai hártyába a baktériumok és szerves anyagok mellett beépülnek~még fémoxidok, hidrogénkarbonátok, hidrátok, poláros elhelyezkedésű vízmolekulák is. A biológiai tisztító hatást a szűrőre áramló mikroorganizmusok végzik, melyek segítségével a még meglevő szerves anyagok mineralizálhatók. A szemcsék felületén rögzülő baktériumok egyben a víz csírátlanítását is elősegítik. Erősen szennyezett víz esetében, amikor nagy a szaprofita baktériumok oxigénigénye, célszerű a lassúszűrőket váltakozva üzemeltetni. Ilyenkor a pihentetett szűrőben levegő hatol be a szűrőanyagba és az oxigén tápanyag a baktériumok számára. A mesterséges lassúszűrő-medencék nagy alapterületű, lapos vasbeton medencék. Egy-egy medence- egység optimális felülete 2000— 5000 m2. A szűrésre kerülő víz bevezetése lehetőleg egyen1387 /
