György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —69 telepein a villamos hajtás az uralkodó. Áramkimaradás okozta zavarok elkerülése érdekében tartalékként belsőégésű, főként nyersolaj motorokat alkalmaznak. Villamos hajtógépként üzembiztonsági és gazdasági okok miatt elsősorban a háromfázisú aszinkron- motorok (l. még IV. főfejezetet) jönnek számításba közvetlen tengelykapcsolattal. Ilyenkor a szivaty- tyú fordulatszámának meg kell egyeznie a hajtómotor fordulatszámával. A motorok védettségének (1. IV. főfejezetet is) a környezeti feltételekhez kell igazodnia. Zárt, száraz helyiségben csepegő víz ellen védett (IP 23), szabadban, nedves, erősen párás vagy éppen poros helyiségben zárt (IP 44) motorokat kell alkalmazni. A motorok szigetelésének alkalmazkodnia kell a környezeti hőmérséklethez, és párás környezet esetén — különösen, ha aknában kerülnek elhelyezésre — fokozottan nedvességálló impregnálást kell előírni (mint pl. bányákban). Egyes esetekben szükségessé válhat a motorok belső fűtése is. Tűz- vagy robbanásveszély esetén robbanásbiztos motort (RB II, III) kell használni. A robbanásbiztos motor önmagában nem küszöböli ki a tűz- vagy baleset- veszélyt; a biztonságot az egész létesítmény megfelelő villamos, gépészeti és építési kialakítása nyújthatja a megfelelő üzemviteli és karbantartási utasítások betartásával együtt. A hajtott gépnek megfelelő építési forma megjelölése a motor nélkülözhetetlen műszaki adata. Az üzembiztonság mértékét különféleképpen lehet jellemezni: legegyszerűbb annak a leghosszabb üzemzavaridőnek a meghatározása, amely a szolgáltatásban még nem okoz zavart. Ezért célszerű a tűrhető kiesési idő meghatározása alapján végzett vizsgálattal megállapítani az energiaellátás olyan módját, amely biztosítja a szükséges üzembiztonságot. Erre az áramszolgáltató vállalat valószínűségi értéket közöl, garanciát általában nem ad. Ennek ellenére csak ritka esetben indokolható biztonsági célból más energiaforrás alkalmazása. A megfelelő villamosenergia-ellátási mód kiválasztása nem egyszerű feladat, mert az energiaszolgáltatási támpontok, a főelosztó és elosztóhálózat ismerete, valamint a hálózatok egyes elemeinek bírálata szükséges a szakszerű megoldás kialakításához. A „két- vagy többoldali” ellátás tehát önmagában nem egyértelmű fogalom, hanem csak a fenti tényezők összessége alapján értékelhető. Amikor a gazdasági vizsgálat mégis belsőégésű motor alkalmazását indokolja, választani kell közvetlen és közvetett hajtás között. Ha csak egy-két gépegységet kell üzemeltetni, szóba jöhet a közvetlen hajtás is tartalékként. Nagyobb gépszámnál csak a közvetett hajtás ésszerű: nyersolajmotorral hajtott szinkrongenerátorral kell villamos energiát fejleszteni az üzem részére, ha a tápláló közhasznú hálózaton az energiaszolgáltatás átmenetileg megszűnik. Ez a megoldás viszonylag költséges és nagy hibája, hogy az üzem fejlődésével együtt nem, vagy csak körülményesen bővíthető, így a drága al- és felépítménnyel együtt a beruházásnak ez a része gyakran rövid idő alatt elveszti hatékonyságát. Jelentős különbség még, hogy a hálózati tartalékok gyakorlatilag késedelem nélkül rendelkezésre állhatnak, míg a belsőégésű motorok viszonylag drága kondicionáló berendezések és karbantartásigényes automatikák nélkül csak mintegy 5—20 perc múltán terhelhetők. Kisebb teljesítményű berendezéseknél a vízellátás folyamatosságát 4—40 LE teljesítményű benzinmotorral meghajtott tartalékszivattyúk biztosítják. Előnyük a könnyű indítás, hátrányuk a nagyobb üzemi költség. Szivattyútelepek kialakításának általános szabályai Szivattyúk elrendezése. A szivattyútelepek fő funkcióját a szivattyúk végzik, ezért a szivattyútelepek tervezésénél az első feladat a legfontosabb és a legnagyobb helyszükséglettel bíró gépek és berendezések (pl. lengéscsillapító légüstök), a szívótér, csővezetékek és szerelvények legkedvezőbb, azok egymáshoz képest legjobb elhelyezése. Az átemelők magassági elrendezését a szívótér vízszintje és a szivattyúk szívómagassága szabja meg. A szivattyúk elhelyezésére szolgáló terem többnyire hosszúkás alakú, amelyben a gépeket a terem hossztengelyével párhuzamosan egy vagy két sorban célszerű felállítani, az épület tengelyével párhuzamos, vagy arra merőleges tengelyelrendezéssel. Függőleges tengelyelrendezésű szivattyúk alkalmazásával mindig együtt jár a két- vagy többszintes elrendezés. A motorokat célszerű a terepszinttel egymagasságban, ha az nem lehetséges, terepszinttől legfeljebb egy szinttel lejjebb, de minden esetben az elárasztási szint felett elhelyezni. A függőleges tengelyű szivattyúk motorszintjét szokták kialakítani a kezelőszintnek, tehát itt nyernek felszerelést a tolózárakat működtető szerkezetek és a kiszolgáló berendezések. A gépek helyszükségletét mindig úgy kell megállapítani, hogy a gépek között a szerelés és karbantartás részére elegendő hely álljon rendelkezésre. Kis szivattyúk gépalapjai között minimálisan 80 cm helyet kell szabadon hagyni. Célszerűbb a kis 1305
