György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII —70 VÍZELLÁTÁS szivattyúkat párosával közös gépalapra helyezni, mint a gépalapok közötti távolságot csökkenteni. A gépalap magassága a gép nagyságától és terhelésétől függ, de minimálisan olyan magas legyen, hogy a gép alapcsavarjainak előírt befogását biztosítsa. A gépalap alaprajzi méretét úgy kell megállapítani, hogy minden oldalon, ugyancsak a nagyságtól függően, 10—25 cm-rel nagyobb legyen a gépalaplemeznél. Alépítmény (csőpince) nélküli szivattyúk hajtómotorjaihoz a kábel-hozzávezetésre kábelcsatorna szolgál. A kábelcsatorna méretét a kábelek száma és egymástól való előírt távolsága szabja meg. A kábelcsatornák vízszintes és függőleges irányú irányváltoztatásánál a kábelcsatorna fenekét a kábelek által megszabott legnagyobb ív szerint kell kialakítani. Talajvíz ellen szigetéit mélyépítményekben a kábelek falátvezetési helyein a csöveknél használt befalazott, a szigetelést karimákkal közrefogó csőhüvelyt kell alkalmazni. A cső és a rajta áthúzott kábel közötti hézagot vízzáró bitumenkittel kell kitölteni. Ahol a gépszint alatt pince is van, ott külön kábelcsatornát nem kell készíteni, a kábelek alulról a födémre függesztve, a kábellétrára rögzítve vezethetők. A szivattyútelep szivattyú, illetve motorszint feletti méretét a gépek szerelési és mozgatási igénye, illetve az alkalmazott emelőgépek szabják meg. A vízemelő berendezések kedvező működése nemcsak a beépített gépek egyedi jó tulajdonságaitól, hanem azok egybehangolt voltától és a helyesen megválasztott és kialakított külső tényezőktől függ. Pl. nem dolgozik jól egy adott vízszállítási feladatra rendelt szivattyútelep még a legalkalmasabb szivattyúk beépítése esetén sem, a biztonsági szempontok mellőzése, a kedvezőtlenül kialakított csővezeték, a kezelés és karbantartás figyelmen kívül hagyásával kialakított épület, vagy a kezelő- személyzet szociábs igényeinek és munkakörülményeinek elhanyagolása miatt. Elzárószerkezetek. A vízellátásban leggyakrabban használt zárószerkezetek vagy kényszermozgatásúak (tolózár, gyűrűs zár, pillangószelep vagy csapózár, zsüip stb.), vagy önműködő zárószerkezetek (torló- csappantyú, visszacsapó szelep, excentrikus csappantyú, lábszelep stb.). Az azonos méretű és üzemnyomásra igénybe vehető kényszermozgatású vagy önműködő zárószerkezetek közötti választást a telep vezérlési rendszere, automatikája, a zárószerkezet kialakítása, ellenállási tényezője, beépítési mérete és költsége befolyásolja. A kényszermozgatású zárószerkezeteket kézzel és gépi úton lehet működtetni. A működtetés módjának kiválasztását számos tényező befolyásolja. Az egyik legfontosabb tényező a zárási idő. Nagyobb zárószerkezetek működtetését csak megfelelő áttétellel lehet biztosítani, a minimábs zárási időt pedig az emberi teljesítőképesség határolja le. Ezért azokat a szerelvényeket, amelyeket technológiai okokból üzemszerűen, vagy meghibásodás esetén gyorsan el kell zárni vagy nyitni, gépi úton kell működtetni. A zárószerkezetek működése összhangban legyen a kapcsolódó csőhálózati rendszer üzemével és káros lengéseket ne okozzon. A gépi működtetést indokolhatja a munkaerő- takarékosság is. A zárószerkezetek bizonyos sorrendben ismétlődő, vagy a technológiai folyamat által megszabott időben történő működtetése automatikusan pontosabban végrehajtható, mint kezelői beavatkozással. Az automatikus irányítás viszont minden esetben feltételezi a kényszermozgatású zárószerkezetek gépi működtetését A kézi működtetésű szerkezeteket egy szinten célszerű elhelyezni. Erre a célra a motorszintet szokták felhasználni. A működtetőszerkezeteket áttekinthetőség biztosítására és esztétikai okokból valamilyen célszerű rend szerint kell felszerelni. A mutatóműves kézikerékállványokat különösen ott, ahol a velük működtetett zárószerkezetre közvetlen rálátás nincs, feltűnően meg kell jelölni. A gépi erővel történő működtetéssel szemben több követelményt támasztanak. Olyan zárószerkezetekhez, amelyek elromlása jelentős károkat okozhat, meg kell követelni a kézi működtetés lehetőségét is. Az üzembiztonság vizsgálatánál különbséget kell tenni a motor és az erőátviteli láncban bekövetkező és a záróelemet közvetlenül működtető berendezések meghibásodása között. A várható hibák veszélyessége nagymértékben ettől függ. Műszaki szempontból a zárás tökéletességét is figyelembe kell venni. Vannak olyan hajtóművek, amelyek a befeszítés megelőzésére a teljes zárásig nem működtethetők, a zárás befejezését kézzel kell végezni. Egyes zárószerkezetek tulajdonságait az energiakimaradás szempontjából is meg kell vizsgálni. Pl. elektromágnessel működtetett szelepeknél az áram kimaradása a szelepállás megváltozását okozhatja. Ilyen állásváltozás lehet tűrhető biztonság irányában ható vagy hibásodást fokozó hatású. Azokon a szivattyútelepeken, ahol több nagy zárószerkezet (tolózár, zsilip stb.) működtetését gépi erővel kell biztosítani, a legüzembiztosabb, legegyszerűbb megoldás a hidraulikus vagy pneumatikus működtetés. 1306
