György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII-44 VÍZELLÁTÁS a forrást bekötő fővezetéket a max. fogyasztási óracsúcsra méretezik. Ekkor, ha a fogyasztás nagyobb, mint a természetes forráshozam, a forrást a vezeték automatikusan leszívja és a forrás küszöbe alatti vízzel telt kőzetek hézagaiból pótolja a vízhiányt. Ha a fogyasztás csökken, a forrásnál a vízszint emelkedik, azaz a forrás automatikusan tároz. Egy ilyen automatikus tározás látható a VII- 58. ábrán, amely egy meglevő forrásfoglalás tényleges üzemgörbéje. Ez esetben napi tározómedence sem kell, csak ha a fővezeték nincs az óracsúcsra méretezve. Ha nem akarjuk a bekötő vezetéket óracsúcsra, csak napi átlagra méretezni, akkor kell csak tárolómedence. Lényeges azonban ez esetben az, hogy a medencén ne folyjon túl a forrásvíz, hanem mindig a forrásfoglalás túlfolyóján. Ezért, ha a medence megtelt, a medence szintjéről vezényelt elzárószerkezettel zárni kell a medencébe bevezető csövet. (Ebből a körülményből adódó nyomásviszonyokat a hálózat méretezésekor figyelembe kell venni!) Szivattyús kitermelés esetén a hálózati rendszerbe történő beillesztést a VII-59. ábra szemlélteti. Itt tekintettel arra, hogy a szivattyúkkal a napi fogyasztásingadozást követni teljesen nem lehet, napi tározómedence szükséges, de a medence túlfolyását itt sem szabad megengedni. A forrásfoglalás műtárgyainak általános rendezése és kialakítása A foglalás műtárgyainak általános elrendezését a VII-60. ábra szemlélteti. Általában a műtárgyak az alábbi részekből tevődnek össze: 1. Vízbefogó létesítmények. Szerepük, hogy a felfakadó forrásvizet az egészségügyi, hidraulikai szempontokat kielégítve összegyűjtsék. Ezek kutak, aknák, tárók, galériák, szivárgók vagy ezek kombinációi lehetnek. 2. Vízelvezető műtárgyak. Feladatuk, hogy a vízbefogó létesítményekből a vizet rendeltetés szerint a fogyasztóhoz, vagy fölös víz esetén a foglalásból elvezessék. Ezek tehát vízgyűjtő aknák, ahova a vízbefogó létesítmények vezetik be a vizet, ezekhez csatlakoznak az üzemi vízelvezetés műtárgyai (túlfolyók), fenékleürítők stb. 3. Vízmérő műtárgyak mérik a hálózatban és a túlfolyón eltávozó vízmennyiségeket. Ezek lehetnek vízórák, vízmérő bukók stb. 4. Egészségügyi létesítmények. Feladatuk, hogy a forrást a közvetlen szennyeződéstől megóvják. Ide tartoznak: a foglalást elkülönítő kerítés, a kül- vizeket távoltartó övárok rendszer, az esetleges szükséges víztisztító berendezések, a forrás mellett elvezető út vagy vízfolyás burkolása stb. Az általános elrendezéshez tartozik az is, hogy a források körül külső és belső védőövezetet kell kialakítani. A belső védőövezet a vízbefogó létesítményektől számított 50 m-es sugarú kör, ill. idom, amelyet be kell keríteni. Határán a külvizek távoltartására övárokrendszer alakítandó ki, szükség esetén burkoltan. A külső védőövezet a belső védőövezet határától 100 m-es sávban terjed, ahol több előírást meg kall tartani (pl. trágyázás és legeltetés tilos). Hozzátartozik a forrásfoglaláshoz a hidrogeológiai védőövezet biztosítása is, ami tulajdonképpen a forrás vízgyűjtő területét jelöli. Felszín alatti vízkiter+■ Vű/soeür/o/e/efAatírv -f- . íléro'ii/íó ‘ / / O' Bdső védődet j 4 M/Zso’ /edóVezef (Qmw/r ■¥ VII-60. ábra. A forrásfoglalások műtárgyainak általános elrendezése 1280