György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —45 VII-61. ábra. Felszín alatti tározást megvalósító galériás forrásfoglalás melő telepet nem szabad létesíteni úgy, hogy annak depressziós tölcsére bemessen a hidrogeológiai vé­dőövezetbe. Általános szempont még minden forrásfoglalásnál: a vízelvezető és vízbefogó műtárgyakat úgy kell kialakítani, hogy a foglalások körül ne tudjon a víz a felszínig emelkedni, ott szétfolyni és az ismételt le­szíváskor a forrásba fertőzve visszakerülni. Ugyancsak egységes szempont az is, hogy a csí- rátlanitási lehetőséget (pl. klórozás) minden foglalás­kor biztosítani kell. A felszín alatti víztározásos forrásfoglalás igen komplikált méretezést igényel, ezért itt részletesen nem tárgyalható. Lényeges az, hogy a forrás meg­csapolás! szintje mélyebben legyen, mint a forrás túlfolyója, mert csak ekkor jön létre a küszöbsüly- lyesztéses felszín alatti tarozás. A VII-61. ábra szemlélteti egy ilyen forrásfoglalás metszetét, ahol az egyes fogalmak jelölését láthatjuk. A források hasznosításának menete, a források feltárása A források hasznosításakor először tájékoztató adat­gyűjtést kell végezni a helyszínen. Meg kell nézni, hogy nincs-e valami olyan kizáró ok, amely miatt a forrásfoglalás eleve lehetetlen. Tájékoztató módon meg kell mérni a forrás hozamát, vizének vegyvizs­gálatát el kell végezni, környezetét be kell járni, hogy kialakítható-e az egészségügyi védőövezet. Ha a vizsgálatok pozitív eredményt mutatnak, ak­kor lehet a szükségleteknek megfelelő részletesebb feltárásokat elindítani. A források részletes feltárásának célja a foglalás tervéhez szükséges alapadatok megszerzése. Ezek a források vízhozamának, hőmérsékletének, vegyi jellegének és geológiai felépítésének megállapítására terjednek ki. Meg kell állapítani, hogy a forrás al­kalmas-e a felszín alatti víztározásra, és meg lehet-e ezzel a források hozamát a fogyasztás ingadozásá­nak megfelelően változtatni. A feltárás során beépített bukók segítségével legalább egy évig mérni kell a hozamokat, amelyek­ből a forrás felfakadási helyei tisztázhatók és a hozamtartóssági görbe megszerkeszthető. A vízből több ízben és helyen vegyvizsgálatokat és bak­teriológiai vizsgálatokat kell végezni. A forrás geoló­giai helyzetének megállapítására fúrásokkal kell feltárni a forrás környékét és próbaszivattyúzáso­kat is kell végezni. így megállapítható, hogy a for­rás alkalmas-e felszín alatti tarozás megvalósítására. Tachimetrikus eljárással a forrás környékét, faka­dási helyeit, magasságait, jellegzetes pontjait is fel kell mérni. A fenti adatokból készíthető el a forrás­foglalás kiviteli terve. A kivitelezés alatt állandó művezetés szükséges, mert a feltárás gazdasági okokból nem lehet teljes. Az építés során ezért esetleg a terveken is kell vál­toztatni. A megépítés után a foglalás működését legalább egy éven át célszerű hozam, hőmérséklet, vegyi jel­leg és vízszintek mérésével vizsgálni. Gyakorlatban előforduló forrásfoglalás kialakítások Leggyakrabban galériás és kutas vízbefogó műtár­gyakból álló forrásfoglalások fordulnak elő. Ezeket és a feltárási folyamatot egy-egy konkrét megépült példával ismertetjük. A galériás foglalásnál a forrás eredetileg egy patak völgyében eredt requiéniás, repedezett, krétakorú mészkőből és annak törmelékéből. Eelfakadásának 31 Vízügyi létesítmények kézikönyve 1281

Next

/
Oldalképek
Tartalom