György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII — 26 VÍZELLÁTÁS a belépési helyek felfedezhetők (VII-27. ábra). g) Kútvízhozam-növelés és kúttisztítás. Kútvízho- zam-növelésre két fő módszer áll rendelkezésünkre, a robbantás és a sósavazás. Kemény és durva mészkőben, homokkőben, dolomitban stb. mélyített kutakban előfordul, hogy viszonylag kis átmérőjű fúrással megfelelő vízadó repedést vagy barlangüreget nem találunk el, ezért a kút meddő marad vagy kevés vizet ad. Ebben az esetben a kútban végrehajtott robbantás sikerre vezethet és a kút hozamát megnövelheti. A robbantás feltételei az alábbiak: 1. A kútrobbantást vízhozamnövelési célokból olyan kemény és rideg kőzetekben célszerű és szabad végrehajtani, ahol a kőzet törőszilárdsága 250— —300 kp/cm2 értékű vagy annál nagyobb. 2. Hazai gyakorlatban számba jöhető kőzeteknél (triász vagy kréta, tömött mészkő, dolomit, permkori homokkő, kemény pannon kvarcos homokkő, szarmata mészkő stb.) a minimális töltetsúly, amelyet egyszerre kell robbantani ahhoz, hogy megfelelő vízhozam-növekedésre számíthassunk 15 kg, de inkább 20 kg. 3. Víz alatti robbantásra legjobb hazai robbanóanyag a trotil. 4. A töltetek helye nem közömbös. Legjobb a már amúgy is vizet adó repedezett zónához tenni a tölteteket. A VII-27. ábrán látható egy vízmű kútjának robbantási vázlata. Itt az ábrán látható 3 helyen, 15, 25 és 15 kg-os töltetekkel történt a robbantás. VÍz/jozam /ifer/psrc 1000 2000 VII-31. ábra. Egy vízmű kútjának robbantás előtti és utáni vízhozamgörbóje 1262 VII-30. ábra. Egy mélyfúrású kút SP és fajlagos ellenállás mérése, és ezek alapján a kút kiképzése