György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —21 tán a kútba engedje a lehető legkisebb ellenállás mellett, de úgy, hogy a vízadó réteget a beomlástól, a homokolódástól megóvja. Az iszapfogó, az iszapzsák a szűrő aljához csatlakozik. Rendeltetése az, hogy a vízzel együtt bekerült finomabb részeknek, homokszemeknek legyen hova leülepedniük. A VII-25. ábrán a szűrő 93—113 m-ig tart, hossza tehát 20 m. Az iszapzsák 113—120 m között helyezkedik el 7 m hosszban. A toldócső a szűrő fölött 64,9—93,0 m-ig tart 28,1 m hosszban. Az egész szűrőcső hossza tehát 55,1 m. Két béléscsőrakat közötti körgyűrű elzárására szolgáló tömítőszerkezet a tömszelence. Ennek teteje a VII-25. ábrán 63,4 m-ben van, és a 203, valamint a 324-es csövek közötti körgyűrűt zárja el. A tömszelence helyett cementálást is szoktak alkalmazni. b) Mélyfúrású kutak csőanyaga. A kutakhoz irány-, bélés- és szűrőcsőként egyaránt acél, azbesztcement, műanyag (PVC, üvegszálas poliészter stb.) csöveket használnak. Hazánkban elsősorban az acélanyagú csöveket használják. 318 mm külső átmérőig a varrat nélküli acélcsövek (MSZ 3160) szokásosak, amelyek 500 m mélységig használhatók. Nagyobb átmérő esetén a spirálisan hegesztett acélcsövek jönnek számba 4—8 mm-es falvastagsággal (II-l. fejezet). Az azbesztcement nyomócsöveket kisebb mélységű (30— 40 m) irány csőnek és szűrőcsőnek alkalmazzák, béléscsőnek, védőcsőnek nem. Használatuk elsősorban ott indokolt, ahol vasra agresszív víz van. A PVC csövet elsősorban szűrőcsőként használják. Jelenleg 50—210 mm külső átmérővel készül. Szintén ott alkalmazzák, ahol agresszív víz fordul elő. Ilyen PVC-vei készült kút látható a VII-26. ábrán. Újabban használatos az üvegszállal erősített poliészter cső is, elsősorban béléscsőre, korrózióvédelemként. c) A mélyfúrású kutak szűrőzése. A szűrők fő csoportjai a következők: Egy szűrőfelülettel rendelkező szűrők, amelyek csak a megfelelően perforált szűrővázat alkotó csőből állnak. Két szűrőfelületű szűrők. Ezeknél a különböző anyagú csövekből perforálással vagy réseléssel készített szűrőrészt hálóval vagy szitaszövettel borítják. Kavicsolással készített szűrők, amelyeknél a kavicsolást vagy a szűrővel már a felszínen egybeépítve süllyesztik le (pl. ragasztott kavicsszűrők), vagy a kavicsot a szűrő lehelyezése után juttatják le a rétegek és a szűrő közé. A szűrő hatásfoka, a nyílások felületének a szűrő teljes felületéhez való viszonya, az MSZ 519911-63 szerint egy szűrő felület esetén 5—10%, két szűrőfelület esetén 20%. A nyílások rendszerint kör alakúak vagy hosszúkás rések. Egyfelületű, tehát szitaszövet nélküli, csupán lyukasztott vagy hasítékokkal ellátott szűrőt rendszerint összeállóbb kőzetekben, dolomitban, mészkőben stb. használnak. A VII-27. ábrán példának egy tömör kréta mészkőben készült, egyfelületű szűrőfű kút látható. Két szűrőfelülettel ellátott szűrő legelterjedtebb alakja a szitaszövettel burkolt, kör alakú nyílásokkal ellátott fúrócső, amelyet homokos, kavicsos vízadóknál használnak (VII-28. ábra). Finomabb homokos rétegeknél ragasztott kavicsszűrőt is építenek. A szitaszövet nyílásméreteit méretezéssel vagy kísérlettel kell megállapítani. Tájékoztatásul szolgál a VII-1. táblázat, amely a sodronyszövet lyukbőségét mutatja különböző homokoknál. 1257 VTI-26. ábra. Kút PVC szűrőcsővel
