György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VII. Vízellátás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

VII —19

DDk

EENY

Csak akna vízhozam

VII-23. ábra. Dolomitba telepített egyszerűbb karsztakna

kítása látható a VII-23. ábrán. A vízadó réteg triász dolomit.

Dolomitba mélyített mélyebb és nagyobb aknát mutat be a VII-24. ábra. Ez egyben példa is az aknák létesítésének veszélyeire és nehézségeire is. A karszt- aknát bányavíztelenítésre kívánták felhasználni. Itt is először szárazon, ill. kevés vízkiemelés mellett telepítették a 3,2 m átmérőjű, 110 m mély aknát, amely alul triász dolomitban végződött. Ide kerültek a víztelenítő berendezések. Ezután megindultak a vízfeltáró táróval a zsomp fölött, a várható vizet adó rész felé. 45 m-es előrehaladás után azonban oly nagy mennyiségű víz tört be a táróba, hogy a beépített szivattyúkkal a vizet kiemelni és így a

tárót tovább hajtani nem lehetett. Később beépített búvárszivattyúkkal innen 54 m-es karsztvízszint leszívással, azaz 54 m-es depresszióval 34 000 1/min vízmennyiséget termeltek. A nyugalmi szint terep alatt 34 m-re volt.

A víztelenítő táró kihajtása tehát a legnagyobb gondosságot kívánja és váratlan vízbetörés igen veszélyes lehet az ott dolgozók számára. Többek között ezért az aknában a táró kihajtása alatt megfelelő nagyságú zsompot kell hagyni, amelyet úgy kell méretezni, hogy a zsomp megtelési ideje nagyobb vagy egyenlő legyen a táróból történő menekülési idővel. Ugyanezért a tárót (ha mélyen a karsztvízszint alatt indul) mindig a kihajtás irányá1255