György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII —18 VÍZELLÁTÁS a táró kihajtása rendszerint kompresszoros légkalapáccsal vagy robbantással oldható meg. A legelterjedtebb Icarsztalcnatipusok az alábbiak: Barlangjáratos mészkőre telepitett vízakna látható a VII-22. ábrán. Az akna egy triász mészkő barlangjárataiból előtörő forrás foglalására készült. Célja az volt, hogy a tömör szilárd triász mészkőben levő vízvezető barlangot a mélyben megtalálja. Először fúrással megállapították, hol vízzáró a talaj, majd ide szárazon lemélyítésre került a 4 m3 területű akna. Ezután víztelenítésre ide telepítettek 4 db szivornyát 20 000 1/min kapacitással. Ekkor került sor az 1,80x 1,75 m-es vízfeltáró táró kihajtására a tömör mészkőben. A kihajtáskor előfúrá- sokat végeztek a hirtelen vízbetörések elkerülésére. Az előhajtás robbantással történt. A robbantásokat 1,2 m hosszú előfúrásokban hajtották végre. Egy robbantáshoz kb. 26 db fúrás kellett, amelyekbe összesen 8,8 kg paxit került. (Egy m3 szilárd triász mészkő robbantásához 2,35 kg paxitot használtak fel.) így érte el a táró a vízvezető barlangot, amelyből akkor kb. 10 000 1/min-os vízbetörés történt. Ezt a vizet azonban az akkor már beépített szivor- nyák el tudták szállítani és így a munkahely nem került elöntésre. Az aknát később vasbeton, ill. be- tonbóléssel véglegesítették. Dolomitba mélyített egyszerűbb karsztakna kiala1254 VII-22. ábra. Barlangjáratos mészkőre települt karsztakna
