György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —17 végeznek. A fúrások anyagából részletes szemeloszlási görbék is készülnek, és pontosan megállapítják a fekü- és fedőmagasságokat is. Ezek alapján terveznek és jelölik ki a csápok pontos helyét. A csápok kihajtási magassága a fekü fölött kb. 1 —1,5 m között van. Törpe csápos kút tervét látjuk a VII-20. ábrán. A kút aknája kör alakú, átmérője 220 cm és 15 mm vastag acéllemezből készül. A vágóéllel ellátott acélköpenyt a vízzáró talajig süllyesztik. Az anyagot markolóval szedik ki a köpenyből és közben a köpenyt lefelé sajtolják. Az agyagfekübe lesüllyesztett köpenyt víz alatti betonnal lezárják, a vizet kiszivattyúzzák belőle és az előre perforált 216 mm átmérőjű és kúpos fúrófejjel ellátott csöveket hidraulikus sajtóval benyomják a talajba. (Szükséges nyomóerő kb. 30 000 kp.) A nyomással egyidőben a perforált fúrófejen át a szűrőcsőben elhelyezett 102 mm-es csövön keresztül jön be az aknába a vizes, fellazult talaj. (Egy-egy csápos kútnál a kiemelt anyagmennyiség eléri a 100—140 m3-t is.) A fellazított homokosabb talajnál ez vízzel vagy levegővel való öblítéssel 3/4—6/4"-os vezetéken át megy végbe. A kihajtott csápok hossza 30—40 m, átmérőjűk 216 mm. Az acélcsövön 7 mm széles és 130 mm hosszú réselések vannak. A vízadó réteg rendszerint homokos kavics, kavicsos homok. Az elkészült kúton természetesen tisztító szivattyúzást végeznek. Egy törpe csápos kút elkészítésénél a teljesítmény igény kb. 30—35 kW. g) Aknák. Az aknák tulajdonképpen különleges bányászati módon készített kutaknak, illetve csápos kutaknak tekinthetők. Költséges készítési módjuk miatt, alkalmazásuk csak ott célirányos, ahol más módszerekkel, pl. kútfúrással nem, vagy csak nagyon hosszadalmasan lehetne vizet nyerni. Ilyen pl. a barlangjáratos mészkőben való vízfeltárás, amikor a barlangjáratok megkeresése aknával vagy ebből kiinduló táróval esetleg könnyebb/'’mint kutakkal. Ezért, amikor aknával való vízfeltárásról van szó, elsősorban kartsztaknára kell gondolni. Az aknák átmérője a hazai mészkő-dolomit kőzetekben 2—4,5 m-ig terjed, alakjuk kör vagy négyszög. Biztosításuk acél, beton, vasbeton köpenynyel történik, kedvező esetben el is marad. A tárók felülete 4 m2 körüli. A VII-21. ábrán néhány tárószelvény látható. Hazai karsztaknáink mélysége igen változó, zömmel 6—130 m. Vízellátás céljára készült aknák nyugalmi vízszint alatti mélysége nem igen haladja meg a 20—25 métert. Bányavíztelenítésre készített aknáknál a mélység természetesen nagyobb lehet. Az aknamélyítést kutató fúrás vagy fúrások előzik meg. A mélyítés során a legnagyobb nehézséget VII-21. ábra. Néhány karsztaknánál használatos tárószelvény a víztelenítés jelenti. Emiatt az aknák rendszerint táróval párosulnak. Az aknát magát lehetőleg vízzáró kőzetben, szárazon mélyítik le. Ezután beépítik az aknába a szükséges víztelenítő berendezést, szivattyúkat, majd ezek védelme mellett indítják meg a táróhajtást a vízvezető barlangok, járatok felé. Ez a munka nagy óvatosságot igényel, ezért a táró hajtása előtt tapogatózó előfúrásokat végeznek, nehogy a víz hirtelen betörhessen. Az akna és 1253
