György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI — 215 Kiszámítva frakciónként az átlagos szemátmérőt és súlyszázalékot, be kell vezetni a fenékanyagra jellemző mérőszámot Pn = DnSn. A talajra jellemző mérőszám 4 2 PnSn p_n = í___ ~ 4 ZSn r = 1 a frakciónként számított Pn mérőszám fentiekben súlyozott átlaga. A P mérőszám és a tervezendő fenékesés között tapasztalat szerint összefüggés található, melyet a VI-182. ábra grafikusan ábrázol. Az ábráról a fenékesés egyszerűen leolvasható. Ezzel az eljárással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a számítás pontossága ± 10%, az eredmény csak 3—30%o eséshatárok között használható. A vízmosás fenékváltozásának megválasztásakor a gátak elrendezésére két lehetőség kínálkozik. Az egyik megoldás mellett a gátakat a meghatározott esésnek megfelelően a vízmosásban egyenletesen osztják ki, a másik megoldás amikor a gátakat a torok környékén egymáshoz közel helyezik el. A vízmosásban közel egyenletesen elhelyezett gátak esetén (VI-183. ábra) célszerűnek látszik a tervezést felülről lefelé elvégezni. Először meg kell tervezni a legfelső gátat, az ún. fejgátat, amely a hátrarágódást akadályozza meg és ehhez kell csat- latkoztatni a felvett fenékvonalvezetést. A következő gátat a tervezett fenékesés vonalazásának megfelelően ott kell elhelyezni, ahol arra a helyszínrajzi és keresztszelvényi adottságok a legmegfelelőbbek (szűk torok, betorkoló oldalág alatti szelvény alkalmas lehet a gát helyéül). A másik lehetőség (VI-184. ábra), amikor a vízmosáskötő gátak úgy épülnek meg, hogy az egyik gát a felette levőnek utófenék lezáró fogaként mű© VI-182. ábra. A vízmosásban alkalmazható esés számítása 1 fenékcsés E%; 2 fenékanyagra jellemző mérőszám, P ködik. Erre akkor van lehetőség, ha gátépítés elsődleges célja a hordalékfogás és az eredeti állapot megközelítő visszaállítása. Ebben az esetben a munkát a legalsó gát építésével kell elkezdeni. Amikor a gátudvar feltelt, épül meg a második gát stb. Igen mély és aránylag rövid vízmosásnál ez a megoldás kielégítő. Az előzőekben meghatározott esésnek megfelelően kellene a vízmosás oldalait is kialakítani. Ez azonban általában kivihetetlen, hiszen az oldalak hajlásszöge 10—70° között van. Az oldalak megkötése során mindéképpen célszerű erdészeti módszerekhez folyamodni. A szokásos megoldás az, hogy 2—3 m magasságkülönbségenként rétegvonal irányú rőzsefonások készülnek, és a rőzsefonás védelmében történik a vízmosás anyagának legmegVI-183. ábra. A vízmosáskötő gátak általános elrendezése 1 terep; 2 vízmosásfenék; 3 feliszapolódási szint; 4 fejgát; 6 vízmosáskötő gátak 1227
