György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI-214 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS visszaállítása. Ennek érdekében két oldalról lehet elindulni: — megemelni a talaj ellenálló képességét növényzet telepítésével (ez csak erdészeti módszerekkel való vízmosáskötés); — lecsökkenteni a víz elragadóerejét (műszaki módszerekkel való vízmosáskötés). Az egyensúly megteremtésére általában a két beavatkozást együttesen alkalmazzák, mert ez vezet a leggazdaságosabb megoldásra, és ezek egymást szervesen kiegészítik. Erdészeti módszer alkalmazása a fa vagy cserje ültetését jelenti. Ha a cserje, fa kifejlődik, gyökerei erősödnek, kiváló védelmet tud nyújtani a vízmosás oldalán; a nagy esésű fenéken azonban egyedül ezzel a módszerrel nem lehet egyensúlyi állapotot teremteni, ott gátépítés szükséges. Addig azonban, amíg a növényzettelepítés az oldalakon megerősödik — ez 2—3 évig is eltarthat — a gátaknak, fonásoknak kell egyedül a kívánt hatást elérni. A megfelelő fafajta kiválasztása, telepítési módszereinek meghatározása erdészeti feladatot képez. A továbbiakban csak a műszaki feladatot képező módszerrel foglalkozunk. Műszaki módszerekkel való vízmosáskötés egyik lehetősége a vízmosásba kerülő víz elvezetése, pl. övárokkal. Ezt akkor lehet alkalmazni, ha a víz elvezetésével a vízmosásba kerülő víz elragadóereje annyira lecsökken, hogy káros hatása már nincs. Erre azonban csak igen ritkán adódik lehetőség. Másik lehetőség a víz elragadóerejének csökkentése magában a vízmosásban. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a vízmosásban gátak, esetleg surrantok építése. A vízmosáskötő gátakat mindig azzal a feltételezéssel építik, hogy amíg a gátak mögötti udvarok megtelnek hordalékkal, addig a vízmosás hordaléktermelése a telepített vagy betelepülő növényzet hatására megszűnik. Vízmosáskötés tervezésének első lépése a vízmosás hossz-szelvényének megtervezése a vízmosáskötő gátak olyan kiosztásával, hogy a gátak között kialakuló vízsebesség ne bontsa meg a vízmosás anyagát. A vízmosás hossz-szelvényének megtervezése előtt a vízmosás kialakulásának okát is meg kell keresni, és ha lehet, azt megszüntetni (a leggyakrabban a vízmosásban vezető dűlőutat kell megszüntetni). Kiviteli tervet készíteni általában indokolatlan, mert a geodéziai felvétel és az építés között eltelt idő alatt majdnem minden esetben jelentkezik több-kevesebb zápor, ami a vízmosás alakjában több méter rendű változást is eredményezhet. Ennek elkerülésére célszerű egy elvi tervet készíteni, ahol a főbb adatok meghatározhatók és ennek alapján végzik az építést, alkalmazkodva az éppen meglevő viszonyokhoz. A tervezés alapkérdése a megfelelő esés megválasztása. Ez azért lényeges, mert a fenéken megfelelő esés kiválasztása melletti belépcsőzés után, a hordalékképződés megszűnik, a víz elragadóereje és a talaj ellenállása egyensúlyba kerül. A szükségesnél nagyobb esésnél a hordalékképződés nem áll meg, kisebb esés esetén felesleges művek épülhetnek. Az esés meghatározható tapasztalati úton becsléssel vagy közelítő számítással. Tapasztalat szerint az adott vízmosásban az esés ne térjen el lényegesen a vízmosás torkában kialakuló eséstől. Ez az esés általában megfelelő. Ha nem állapítható meg egyértelműen a torok esése, akkor arra az alábbi számítással (Weimann Béla nyomán) lehet következtetni. A vízmosás fenekén a hordalékból mintákat kell venni és meg kell határozni az egyes talajminták szemeloszlási görbéjét. A szemeloszlási görbét az eljárás szerzője négy frakcióra osztotta fel: finomhomok <2 = 0,05— 0,5 mm durvahomok <2 = 0,5 — 2,0 mm ^ murva <2 = 2,0 — 5,0 mm durva kavics <2 = 5,0 —40,0 mm Minden egyes talajminta szemeloszlási görbéjéből meg kell határozni frakciónként az átlagos szemátmérőt a n Un~~2~ képlettel, ahol Dn az egyik frakció átlagos szemátmérője; <2a és df a hozzá tartozó alsó és felső határt jelző szemátmérő. Meg kell határozni továbbá frakciónként az átlagos súlyszázalékot (a megfelelő szemátmérőnél kisebb szemcsék súlyszázalékát) az g Z(Sn,-Sn) n i m képlettel. < Sn az w-edik frakció átlagos súlyszázaléka; m a talajminták száma; Snf az w-edik frakció felső határához tartozó súlyszázalék ; Sna az w-edik frakció alsó határához tartozó súlyszázalék. 1226
