György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI —213 VI-58. táblázat Tervezett műtárgy Az érintett közi. vonal, ill. műtárgy Megjegyzés meg­nevezése jellemző mérete szerkezet alsó él szintje tengely­küszöb­szint terhelési típus jellege, burkolat kezelője pálya­szint m m m m n 12 13 14 15 16 17 18 19 vasbeton híd bukó ny = 8,0 h= 1,12 148,77 145,00 148,04 „A” közút KPM Közúti Igazg. 148,05 átépítendő építendő Fenntartás. A patakszabályozás is, mint minden vízimű, csak akkor tudja feladatát betölteni, ha a rendszeres karbantartást elvégzik. Annak el­lenére, hogy a patakszabályozás megvalósítása során a cél a középszakasz-jelleg biztosítása, mégis szükség van fenntartásra, mert felléphetnek előre nem látott körülmények, a mederbe belekerülhet idegen tárgy (fa, gally stb.), ami elfajuláshoz vezet. Ezért a fenntartás legfontosabb feladata a patak­meder legalább negyedévenkénti bejárása, és 1 a mederbe került idegen tárgyak eltávolítása, a kezdődő rongálódások megszüntetése. A rendszeres fenntartás másik része a rézsű védelmére alkalmazott védőművek fenntartása. A biológiai védőműveket évente legalább kétszer kaszálni kell, a kőburkolatokat évenként egyszer kijavítani. Ezzel a fenntartással várható, hogy a szabályozott patak megfelelő állapotban marad. A művek egyes esetekben a rendszeres fenntartás ellenére is károsodhatnak. Rendkívüli árvizek a számítottnál nagyobb terhelést okozhatnak, ami kimosásokra, egyéb károsodásokra vezet. Miután a patakszabályozás megelőzi a komplex vízgyűjtőrendezés egyéb vízügyi munkáit, ha az egyéb munkák késve kerülnek megvalósításra, az erózió káros feliszapolódást okozhat. Ezeket a rongálódásokat esetileg kell felderíteni és meg­szüntetni. k A patakszabályozás ma még nem az 1%-os való­színűségű árvíz kártétel nélküli levezetésére irá­nyul, ezért az árvízi előrejelzésnek — különösen 1—2 km széles völgyben — a mezőgazdasági ter­melés biztonsága szempontjából igen nagy a jelen­tősége. Olyan patakokon, ahol az összegyülekezési idő 1—2 nap, vagy ennél nagyobb, a csapadékból való árvízi előrejelzés jó eredményt adhat. Kisebb összegyülekezési idők esetén ez a módszer nem eredményes. Ekkor csak a riasztás lehetősége áll fenn, mint a védekezésnek a legutolsó lehető­sége. Amikor a vonal mentén kialakuló erózió követ­keztében mély árok keletkezik, a koncentráltan lefolyó víz elragadóereje sokszorosa a talaj ellenálló képességének, kialakul a vízmosás. Ezt az állapotot csak elősegítheti az emberi be­avatkozás, elsősorban helytelen vonalvezetésű föld­utak létesítésével. A vízmosásban keletkezett hor­dalék ott, ahol a víz elragadóereje lecsökken, le­rakódik, és kialakul a hordalékkúp. A vízmosásnak két kárt okozó hatása van: felső szakaszán elmossa a talajt, alsó szakaszán pedig lerakja. A legtöbb kárt a hordaléklerakás okozza, amelynek követ­keztében utakon, vasutakon szakad meg egy időre a közlekedés, vagy lakott területekről kell több száz m3 hordalékot eltávolítani; a befogadó patak­mederbe jutó hordalék pedig annak egyensúlyi állapotát megbontja, a hordalék lerakódik, így a patak vízvezető képessége csökken. A vízmosásnak — hasonlóan a patakszabályo­záshoz — három szakaszát különböztetjük meg — felső szakasz, ahol a hordalék kitermelődik; — alsó szakasz, a hordalékkúp, ahol a keletkezett hordalék nagy része lerakódik; — a kettő között helyezkedik el a torok, ahol viszonylagos egyensúlyi állapot áll fenn. A vízmosáskötés célja, hogy a felső szakaszon, a hordaléktermelés szűnjön meg, ezzel a hordalék­kúp-képződés elmarad. A vízmosáskötés a víz elragadóereje és a talaj ellenálló képessége közötti egyensúlyi állapot 1225

Next

/
Oldalképek
Tartalom