György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
1-106 ALAPOK relatív nedvességétől függően nedvessége 15 4- 20% - át már az első órában leadja. 10% nedvesség elvesztése után már nem hajtásképes többé. Fektetésnél 20 cm sortávolságra, 8 4-10 cm mélységre előkészített barázdákba fektetjük le a szálakat, majd földdel takarjuk. Az egyes kazettákat a telepítés megkezdésétől számított 1 órán belül el kell árasztani. A vízborítás magassága legalább 5 cm legyen. Az eljárás csak rövid ideig alkalmazható, mert csupán a virágzásig képes a nád szára arra, hogy szárcsomóiból, helyzetük szerint hajtást és gyökeret is fejlesszen. Hatleveles kortól a virágzásig terjed az a fejlődési szakasz, amikor a hajtások eredményesen dugványozhatók. Dugványozáskor 25 x 25 cm-es négyzetes kötésbe, ültetővasak segítségével, 5 + 6 nodusszal rendelkező szálakat — 3 + 5 szálat — dugványozunk 1 + 1 ültetőlyukba úgy, hogy 3-5-4 noduszuk a talajba, 1 + 2 pedig a borító vízbe kerüljön. Ez utóbbi módszer csak abban az esetben ajánlható, ha a fektetéses telepítés valamely ok miatt nem hajtható végre, vagy nem bíztat eredménnyel. A tápanyagellátás, talajtakarás és az öntözéssel kapcsolatosan a korábban mondottak érvényesek. Az elárasztás — vízborítás — a zöldszáldugványozás eredményének elengedhetetlen feltétele. Vízbe telepítéskor az üzemi vízszint magasságába telepítünk. Telepítés vetéssel. A nád szemtermését palántaneveléssel vagy közvetlen helybe vetéssel használhatjuk telepítési céljainkra. E telepítési eljárás sikere elsősorban a bugák magtartalmától függ. Ezért a bugák begyűjtésére tekintetbe vehető nádasokat meg kell mintáznunk. 8 + 10 bugát megvizsgálunk a termés magminőségének megállapításához. Ha a magtartalom a bugákból vett 100 +100 termés átlagában 10% alatti, a minőség nem megfelelő, más állományt kell választanunk. Legalább 20%-os magtartalmú jó állományból november hó folyamán, palánta- ágyás m2-ként 50 bugát gyűjtünk be, és 50-es kötegenként száraz helyen függesztve tároljuk. Ha a magarány kedvezőbb — 50 + 60% —, 20 + 25 buga elég m2-ként. Tavasszal, 10 +15 °C átlaghőmérséklet elérése után az ismertetett tápanyagokkal előkészített ágyásokra szórjuk a bugákat, majd leütögetjük vagy lehengereljük őket. Kedvező — kertészeti — minőségű ágyások esetén, szélmentes időben, a bugákat egymáshoz iitögetve, illetve dörzsölve, csupán a szemtermést szórjuk az ágyások felszínére, majd leütögetjük vagy lehengerezzük a vetett felületet. Haladéktalanul öntözzünk, hogy a vizes termés a talajhoz tapadjon. A röpítőszőrökkel ellátott termést ugyanis már gyengébb légmozgás is felkapja. A nád magja fénycsírás, ezért nem szabad sem földdel, sem egyéb anyaggal takarni. Az öntözést rendszeresen ismételni kell a 80 + 85%-os telítettség fenntartása érdekében. A kelés 8 + 10 nap alatt megtörténik, ami után rendszeres gyommentesítés szükséges. Szeptember hónapban vagy a következő tavasszal lehet kiültetni. A palántanevelés kis munkaerő- és költség- igényű, mert a nád, nagy életereje révén, a gyomokat néhány hetes fejlődés után elnyomja, és csupán rendszeres öntözést kíván. A kitelepítés 10 x 10 x 10 cm-es kockákkal történik. Eszerint kell számítani a szükséges ágyás- felületet is. Helybe vetés. Kisebb felületek esetén kézzel, nagyobb felületeken géppel történhet a helybe vetés. A telepítendő felületet 5 t/ha, 45 + 50% szárazanyag-tartalmú komposzttal, és az ismertetett mennyiségű ásványi tápanyagokkal látjuk el, és gépi eszközökkel kertszerűen finom magágyat készítünk. A palántanevelésnél ismertetett módon ellenőrzött vetőmagot kézzel, vagy a talajtakarás gépi eszközével (mulcher) juttatjuk a felületre, és 200 + 250 g/m2 bitumenemulzió kipermetezésével rögzítjük, majd rendszeresen öntözünk. A helybe vetés, megfelelő öntözési lehetőség esetén, az el- sodrástól mentes helyeken, vagy megfelelő védelemmel április elejétől október közepéig a vegetációs időben eredményesen folytatható. Az ismertetett eljárások tág lehetőséget adnak arra, hogy az adottságokhoz alkalmazkodjunk. Szakszerű és gondos telepítés után megfelelő sűrűségű és magasságú állomány minden esetben — néhány hónap alatt — gyorsan kialakul, fenntartása azonban megkívánja a rendszeres védelmet és az esetleges károsodás pótlását. A pótlás az ismertetett dugványozással vagy szálfektetéssel történhet. Ez utóbbi esetben a víz színén óvatosan megtört és elfektetett szálak, a nóduszokból gyökeret és hajtást fejlesztenek. A szükséges számú szál lefektetésével a károsodás egy vegetációs idő alatt pótolható. E szempontból különösen kedvező a nád „stolonifera” változata, amely 8 + 10 m hosszú szálakat fejleszt. Zárt és egészséges állomány fenntartása érdekében az állományt az üzemi vízszín magasságában évenként rendszeresen le kell vágni úgy, hogy a víz fölé nőtt sarjhajtások ne károsodjanak. Tározókban a jég károsításának kiküszöbölésére ősszel olyan mértékben kell csökkenteni a víz szintjét, hogy az esetleges jégtorlódás ne károsítsa a nádállományt. 122
