György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI-164 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS A belvízrendezés ráfordításainak megállapítása. A belvízrendezés ráfordításai állandó és változó költségek. Az állandó belvízrendezési költségek a belvíz előfordulásoktól függetlenül, évenként folyamatosan jelentkező, lényegében a beruházási költségek által meghatározott költségek. A változó belvízrendezési költségek az esetenkénti belvíz-előfordulásokkal kapcsolatban jelentkeznek. Az éves állandó költségek tételei: leírási költség, felújítási és fenntartási költség, az állandó személyzet költsége, egyéb költségek. A változó költségek tételei: az évi üzemben tartás költségei (belvízvédekezési költségek, szivattyúzási költségek, az üzemi berendezésekben okozott károk helyreállításának költségei anyag- és munkabérköltségekkel, szállítási költségekkel együtt, más esetenként előforduló költségek sokévi átlaga). A belvízrendezési munkálatok ráfordításai az állami vízügyi szolgálatot, a vízrendező társulatokat és a mezőgazdasági üzemeket terhelik. A belvíz levezetésének a táblán belüli munkálatai a mező- gazdasági termelési költséghez számíthatók. A belvízrendezés évi költségeit a beruházásban lekötött eszközök százalékában szokás számításba venni (részletezése az 1-198., 1-199. táblázatokon). A belvízrendezés évi költségeinek leírási hányada összetételüktől függően átlagosan a beruházási költség 1,8—2,0%-a. A felújítási és fenntartási költségeket együttesen a beruházási költség 2%-ában lehet figyelembe venni. Az üzemviteli (belvízvédekezési) költségek évi átlaga a beruházási költség 1%-a. Az évi átlagos szivattyúzási költségeket — mivel ezek nagyrészt függetlenek a beruházási költségtől — külön tételben célszerű meghatározni. A belvíz-szivattyútelepek átlagos kihasználása 150—300 óra/év. Az alacsonyabb kihasználási óraszám magas kiépítési teljesítőképesség esetén fordul elő. A belvízrendezés létesítményei mentesek az eszközlekötési járulék fizetése alól. A belvízrendezés elsősorban a mezőgazdasági termelés céljait szolgálja. Ezért beruházásai után üzemi szinten a mezőgazdaság jelenlegi termelési színvonalának megfelelő évi 3% kamat és ge = 0,03 hatékonysági tényező figyelembevétele indokolt. A belvízrendezés eredményeinek megállapítása. A belvízrendezés eredménye: a belvizek elleni rendszeres védelem következtében elmaradó belvízkár. Az elhárított belvízkárok összege közvetlenül nehezen állapítható meg, az el nem hárított károk közvetlenül észlelhetők, így az eredmények meghatározásakor célszerű az el nem hárított károk értékéből kiindulni. A belvizek elsősorban a mezőgazdasági termelésben okozhatnak károkat, de az utak, vasutak létesítményeiben, ipari létesítményekben, a vízgazdálkodás létesítményeiben, lakóházakban stb. is. Az előbbi, ún. belvízkárokon kívül a különböző funkciók megzavarásából eredő, ún. közvetett károk elhárítását is számításba kell venni (pl. a közlekedés akadályozásából eredő károk, a mezőgazdasági munkák késleltetéséből származó károk stb.). A közvetett kár az összes belvízkárnak annál nagyobb százaléka, minél fejlettebb gazdaságilag a védett terület. A jelenlegi gazdasági fejlettség mellett a közvetett belvízkár a közvetlen károk 10—15%-a. A belvízrendezés eredményei és ráfordításainak változó része (védekezési jellegű költségek) a belvíz-előfordulások gyakoriságának függvényei, ezért az eredmények és ráfordítások hosszabb időszak (legalább 50 év) adataiból képzett sokévi átlag alapján vizsgálhatók. A belvízrendezés összes eredményét a főművek, üzemközi és üzemi művek védelmi működése eredményének tekintjük. A feladat annak meghatározása, hogy a belvíz- rendezés egy adott szintjén mekkora belvízkárt nem lehet elhárítani. Ez a feladat elvileg az alábbi módszerekkel volna megoldható: a) bőséges kárstatisztikai adatsor alapján, b) részletes hidrológiai és agronómiái vizsgálatokkal, c) közelítő becslési eljárásokkal. Becslési eljárás. A belvízrendezés szintjét két műszaki mutató jellemzi. Az egyik a rendszer teljesítőképessége (q, 1/s km2), a másik a vizek összegyűjtésében részt vevő csatornák (táblák árkai), mellékcsatornák, valamint főcsatornák összhosszának a felületnagyságra eső értéke, vagyis a fajlagos csatornasűrűség (s, km/km2). A q mutató a vízrendezési tevékenység, az s mutató az előbbi mellett a mező- gazdasági üzemi belvízkár-elhárítás szintjére jellemző. Feltételezzük, hogy a magas fajlagos csatornasűrűséggel összhangban, táblán belüli vízeresztési tevékenység párosul. Ha ez hiányzik, az s mutatót csak alacsonyabb értékekkel lehet figyelembe venni. A q és s mutatók adott esetben együttesen különféle értékekkel fordulhatnak elő. Minden területen feltételezhető azonban egy olyan ideális q és vele 1176
