György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
1-94 ALAPOK Egyes vízgazdálkodási feladatok megoldásának elősegítése céljából az adatok feldolgozásakor megszerkesztik a vízmennyiséggörbét (a vízhozamösszegező vonalat). Ha ismerik a vízhozam (vagyis a másodpercenként szállított vízmennyiség, a Q) időbeli változását jellemző görbét vagy függvényt, a t V = J Q dt o integrál alapján numerikusán vagy grafikusan meghatározható a kezdeti időponttól számított t időpontig érkezett V vízmennyiség. A vízmennyiséggörbe azt ábrázolja, hogy meghatározott szelvénybe különböző időpontokig mennyi víz érkezett (1-187. ábra). A fentiekből következően a vízmennyiséggörbének vízfolyások esetén általában emelkedő szakaszai vannak. Vízszintes szakasza azt jelenti, hogy a szelvénybe víz nem érkezik, eső szakasz pedig csak akkor lehet, ha a korábban érkezett vizet tározták és abból meghatározott vízmennyiség elfolyt. Ha a szelvénybe érkező vízhozam az idő függvényében nem változik, a vízmennyiséggörbe egyenes, ha a vízhozam változó, a vízmennyiségvonal eltér az egyenestől. Ezért a vízmennyiség- görbe segítségével meghatározható a tározandó víz mennyisége is. Ha például egy év alatt a szelvénybe érkező vízmennyiséget úgy akarják hasznosítani, hogy a kivezetendő vízmennyiség időbeli alakulása az 1-187. ábra a jelű görbéjének feleljen meg, akkor a GH egyenesszakasznak megfelelő vízmennyiséget kell tározni abban az esetben, ha az érkező víz- mennyiség időbeli alakulását az ábra b jelű görbéje jellemzi. A vízrajzi adatok szinoptikus feldolgozásakor az értékelés céljától függően a jellemzők vonal menti vagy területi változását vizsgálják. A vonal menti változást mutatják a hidrológiai hossz-szelvények, vagyis a hidrológiai jellemzők hossz-, rendszerint folyóhossz menti változását mutató ábrák. Ezek ábrázolhatják a vízhozamok, a közópsebességek, a hordalékmennyiség hossz menti változását. Az általános hossz-szelvények természetesen sok más jellemzőt — partvonalat, fenékvonalat, töltéskoronát, műtárgyak adatait, jellemző vízszíneket stb. — is feltüntethetnek. A vízrajzi jellemzők területi változásának vizsgálatakor vagy valamilyen jellemző mennyiség 1 különböző pontokhoz tartozó értékeit ábrázolják (például a források vízhozamát, hőmérsékletét tüntetik fel a helyüket a térképen megjelölő pontok mellett), vagy pedig izometrikus görbékkel ábrázolják a jellemzők hely szerinti változását. Ilyenek például az izobarokat, az izotermákat, az izohietá- kat, a hidroizohipszákat feltüntető térképek, amelyek rendre a légnyomás, a hőmérséklet, a csapadék, a talajvízszint területi változását ábrázolják. Az izometrikus vonalak azonban csak akkor ábrázolják megfelelő megbízhatósággal a vízrajzi jellemzők hely függvényében való változását, ha a mennyiségek változását jellemző függvény folytonos. Egyébként indokolatlan a mérési eredmény pontjai közé az interpoláció és az izometrikus vonalak megszerkesztése. 110 1-187. ábra. Vízmennyiséggörbe ^ Tagozandó vízmennyiség
